Bezárás
occrp

Az adócsaló takarítónők

A szövevényes romániai adócsalásról szóló riportsorozatunk harmadik, befejező részéhez érkeztünk. Az OCCRP riporterei ezúttal Ukrajnában tettek egy kis kitérőt, ahol kiderült, hogy mit sem sejtő takarítónőket vontak be az üzletbe, akik a tudtukon kívül lettek román zöldség- és gyümölcskereskedő cégek tulajdonosai, így a valódi tettesek helyett az ő ajtajukon kopogtatott az adóhatóság az elmaradt befizetések miatt.

*****

Szvitlana Ogulenko halálra van rémülve. „Istenem, kertészkedésből élek. Van egy nevelt gyerekem, minden számlámat időben kifizetem és soha nem tettem semmi törvénytelent. Meg tudja mondani nekem, hogyan fog végződni ez az egész? Az az érzésem, hogy a rendőrség hamarosan értem jön és elvisznek” – mondta az ukrán nő 2013 márciusában újságíróknak.

Ugyan a 47 éves asszony az ukrajnai Odesszában él, a cégadatok szerint a romániai Albutz Com Ltd. zöldségkereskedelmi cég ügyintézője és részvényese. A cég közel 1 millió euróval tartozik a román adóhatóságnak. Ahogy korábban már mások is mondták ebben a „zöldséges csalássorozatban”, Ogulenko sem tudott semmit az említett cégről és soha sem állt vele üzleti kapcsolatban. A nő személyes adatait a tudta nélkül használták fel, és nem ő volt az egyetlen: ugyanebből az ukrán régióból még hat másik nő is „tulajdonosa” lett egy-egy, hatalmas adótartozással rendelkező cégnek. Ez persze csak akkor derült ki, amikor beidézte őket a román bíróság.

Adócsalás, embercsempészet és emberrablás: sokfelé vezetnek a szálak abból a hálózatból, amelyet a román hatóságok és újságírók próbáltak meg felderíteni az elmúlt egy évben. Tovább az 1. részre

Munkaerő-toborzás Odesszában

Az OCCRP riporterei megvizsgálták Ogulenko ügyének dokumentumait, így jutottak el egy ősi, fekete-tengeri kikötővárosba, Dnyeszterfehérvárra (Bilhorod-Dnyisztrovszkijba). Az asszony férje, Vjacseszlav Ogulenko láthatóan bosszankodott, amikor ajtót nyitott. „Nincs semmilyen üzleti érdekeltségünk Romániában”, nyilatkozta. „Szvitlana soha sem árult zöldséget. Nincs zöldséges cégünk. Nem ez az első alkalom, hogy erről kérdezgetnek minket, talán 2012 tavaszán kaptunk már egy levelet Romániából, de kidobtuk”. Az újságírók elmagyarázták a férfinak, hogy a levelet a román hatóságok küldték az Albutz Com Ltd. adósságai miatt. „A fenébe is, az a mi cégünk, ugye?”, tette fel a költői kérdést Ogulenko. Azt is hozzátette, hogy mivel semmi közük a céghez, minek költenének arra pénzt, hogy elmenjenek tanúskodni a bíróság előtt Romániában.

Szvitlana nem volt otthon, de néhány héttel később telefonon beszélt az OCCRP riportereivel. „2008-ban láttam egy hirdetést az újságban, hogy takarítónőket keresnek Romániába.” A fizetés nagyon jó volt, emlékezett vissza, havonta 2000 dollár. „Sürgősen szükségem volt pénzre, hogy fel tudjuk újítani a házunkat, ezért jelentkeztem a hirdetésre. Nagyon gyorsan felvették velem a kapcsolatot és pár órán belül meg is kaptam a vízumot”. Ogulenko azt mesélte, hogy vonattal ment Bukarestbe. A vasútállomáson „egy férfi fogadott, aki ügyvédként mutatkozott be és azt mondta, hogy hat hónapig Romániában fogok dolgozni, hat hónapot otthon töltök, majd újra Romániában és így tovább. Ahhoz, hogy el tudjam kezdeni a munkát, alá kellett írnom néhány papírt és meg kellett adnom a lakcímemet és a személyes adataimat. A papírok románul voltak, ezért nem értettem, mi szerepel bennük. Azt hiszem, hogy munkaszerződése helyett valami mást írtam alá, anélkül, hogy észrevettem volna.”

Az újságírók megtalálták Ogulenko útlevelének másolatát az Albutz Com Ltd. papírjai között. A másolaton látszik, hogy 2008. augusztus 20-án érkezett Romániába vonattal. Ogulenko 40 napig maradt az országban és kifizettek neki 2000 dollárt. A cég 2008. szeptember 30-án vágott bele a zöldségkereskedelembe.

Adót csaltál? Vitesd el a balhét a menekültekkel! Tovább a 2. részre

A közjegyző

A rendelkezésre álló dokumentumok alapján 2008 szeptemberében az ukrán asszonyt elvitték a Chiras & Constantinescu bukaresti közjegyzői irodába, ahol aláírattak vele egy csomó papírt, amelyet aztán cégalapításhoz használtak fel. Ogulenko állítása szerint rajta kívül még volt ott néhány másik nő is a közjegyzőnél, de megismételte, hogy nem tudta, mit ír alá. Az iratokat Bianca Octavia Chiraş ellenjegyezte, aki az iroda egyik munkatársa. Chiraş nem nyilatkozott az OCCRP-nak.

Más odesszai nők is jártak ugyanebben az irodában, ugyanezen okból, azért, hogy zöldség-gyümölcs kereskedelmi cégeket alapítsanak, amelyek székhelye Voluntariban, a román fővároshoz közel található településen van. Két asszony, Olena Korpuszova és Szvitlana Kajmakova Ogulenkóval egy napon voltak az irodában, hogy két másik céghez adják meg az adataikat. Az újságírók elmentek a Korpuszova és Kajmakova által lakhelyként megadott címekre, de senkit sem találtak, aki ismerte volna őket.

A futár

A nyomozás alapján az adócsalás a következőképpen zajlott: az ukrán nők nevével és személyes adataival cégeket alapítottak, viszont az ügyvédi felhatalmazás egy török állampolgárokból álló csoportnál maradt, aki ténylegesen irányították a cégeket. Néhány cég óriási adóhátralékot halmozott fel és amikor az ellenőrök megjelentek, csak az ukrán nőket találták meg. Minden szükséges dokumentumot a Chiras & Constantinescunál írtak alá és volt egy román állampolgár, aki az összekötő szerepet töltötte be a közjegyző, az ukrán nők és a török banda között.

Az 52 éves Viorel Tilincă egy telefonbeszélgetésben elmondta, hogy a közjegyzői iroda alkalmazottja volt sok évig intézett ezt-azt az iroda és a törökök közötti üzleti ügyekben. A bizniszben érintett egyik személy Sahin Yuksek török állampolgár volt (lásd a sorozat első két részét – a szerk.), akit a családjával együtt adócsalás miatt vizsgáltak. „1993 óra ismerem Sahin Yukseket”, nyilatkozta Tilincă. „Más törökökkel is dolgoztam együtt, de nem tudom, hogy összesen mennyivel. Nem tartottam számon. Csak arra volt felhatalmazásom, hogy dokumentumokat nyújtsak be vagy pénzt tegyek be letétbe a cég telephelyéhez, amikor az új vállalkozásokat megalapították. Gondolja, hogy elmondták nekem, mit akarnak csinálni ezekkel a cégekkel?”, mondta a férfi az újságíróknak. „Az ügyészek is kihallgattak a cégek miatt”, folytatta Tilincă. „Az érdekelte őket, honnan ismerem a törököket, de nem volt mit mondanom, mert én csak egy futár vagyok. Nem az én dolgom, hogy mit csinálnak ezekkel a cégekkel.” Tilincă volt egyébként az, aki Olena Korpuszova „cégének” ügyeit is kezelte.

Voluntari szomszédok

Ogulenko cégének, az Albutz Com Ltd.-nek a székhelye egy 14 négyzetméteres bérelt garázsban van Voluntariban, Bukarest agglomerációjában. A garázst egy román állampolgártól, Marin Raducanutól bérlik, aki Ogulenkóval írt alá erről szerződést. Raducanu nem boldog a történtek miatt: „Soha nem találkoztam ezzel az ukrán nővel. A román férfi, akivel a piacon találkoztam, azt mondta, hogy szeretné kibérelni ezt a lakást, hogy irodát rendezzen be benne. Nem emlékszem már a nevére. A történtek után azonban többször is volt dolgom a hatóságokkal. Láttam, hogy a házam papírjai feltűntek a céges papírok között, méghozzá olyan dokumentumok, amelyeket én sohasem adtam oda senkinek. Ez nagyon zavar.”

Raducanu garázsa szomszédos a 43 éves török állampolgár, Yuksel Rencuzogullari ingatlanával. Rencuzogullari Samandagból származik, ugyanabból a török városból, ahonnan Sahin Yuksek is. A szomszéd szintén a már említett közjegyzői iroda ügyfele volt és Tilincă az ő megbízásából is adott le dokumentumokat. Tilincă erre annyit mondott, hogy „Nem tartom számon ezeket a cégeket. Kérdezzék Yukselt. A rám bízott feladatot elvégeztem és ennyi. Nézzék meg a kapcsolatot Yuksel és Abbas Yuksek között.” Abbas Yuksek Sahin fivére, és 2012 októberében őt is adócsalással vádolták meg.

Yuksel Rencuzogullari felesége, Georgiana tagadta, hogy bármi közük lenne az adócsaláshoz: „Nem akarjuk, hogy belekeverjenek minket ebbe. Már a Nemzeti Antikorrupciós Igazgatoság nyomozói is hívtak és elmondtunk nekik mindent, amit tudtunk. A férjem Törökországban van üzleti úton. Néha visszajön Romániába, de nem adom meg az elérhetőségét, mert semmi közünk ehhez az egészhez.” Azt már nem tette hozzá a feleség, hogy egy másik, az ő tulajdonában álló voluntari ingatlan három olyan török állampolgárnál is lakhelyeként van feltüntetve, akik után szintén adócsalás miatt nyomoznak.

Az eredeti cikk az OCCRP honlapján jelent meg Ukrainian Cleaners Discover They Own Companies – and Owe Taxes címmel jelent meg 2014. július 23-án. Szerzők: Romana Puiuleț, Daniel Bojin és Oksana Faryna. Fordította: D. Kovács Ildikó

Kép: Rencuzogullariék háza az ominózus garázzsal, forrás: RISE Project

 

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom