Bezárás
occrp

Grand Theft Moldova: a nagy bankrablás

2014 novemberében annyi pénz tűnt el moldovai bankokból, hogy idén májusban több ezer moldovai tüntetett az utcákon a pénzüket követelve. Ez az azonban csak a jéghegy csúcsa, Moldova nyakig van a nemzetközi pénzmosásban.

A tüntetők nem véletlenül hivatkoztak 1 milliárd dollárra: a híradások szerint ennyi pénz tűnt el 2014 novemberében moldovai bankokból. Az nem volt világos kit lehet hibáztatni, ezért a tüntetők a kormányon, a politikusokon, a bankokon és a szervezett bűnözői csoportokon kérték számon a pénzt. A bankrablás komoly kárt okozott a Moldovai Köztársaságnak. Moldova egyike Európa legszegényebb országainak, ahol a bruttó hazai termék alig 8 milliárd dollár, az átlagfizetés pedig havi 200 dollár. A bűntény bedöntötte a helyi bankrendszert, és végül oda vezetett, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap idén felfüggesztette az országnak szánt pénzügyi segélyt. Az Európai Unió szintén befagyasztotta a Moldovának szánt finanszírozást addig, amíg egy új kormány megalakul. Emiatt sokan félni kezdtek, hogy az ország képtelen lesz fizetni nemzetközi hiteleit.

A múlt tavasszal utcára vonult tüntetők, akármennyire fel is voltak háborodva, a felét sem tudták annak, ami valójában történt. A novemberi milliárd csak az utolsó felháborító bűntény abban az egy évtizede tartó láncolatban, mely során egyesek ezt a kis kelet-európai országot személyes bankjukként használják. Arról sem volt tudomásuk a tiltakozóknak, hogy a rendőrség évekkel ezelőtt felgöngyölíthette volna ezt az ügyet, amikor kulcsfontosságú céges bélyegzőket és dokumentumokat koboztak el. Azonban a rendőrök felettesei közbeléptek, és megakadályozták, hogy letartóztatásokra kerüljön sor. A rendőrök visszaadták a bélyegzőket és a dokumentumokat – ezek segítségével hat évvel később óriási összegeket mostak tisztára.

A Moldovai Köztársaság problémái messze túlmutatnak ezen a merész lopáson. Az igazi probléma az, hogy létezik egy nemzetközi hálózat, ahol kormányzati tisztségviselők, üzletemberek és az alvilág fonódnak össze, és akik bármit is követnek el, érinthetetlenek. Jelenleg a bankrablás ügyében folyik egy nyomozás, azonban senkinek – sem a kormánynak, sem az igazságszolgáltatásnak – nincsen sem eszköze, sem szándéka a probléma gyökerét elérni.

Az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) több tízezer dokumentumot elemzett, és kiderítette, hogy ugyanazok a személyek akik a bankot kirabolták, az ügytől látszólag független, nagyszabású pénzmosásban vettek részt, mely a legutóbbi 7 év alatt több, mint 20 milliárd, orosz cégektől és állami vállalatoktól származó pénzt mosott tisztára. „A bankrablás fő elkövetői nem Moldovában, hanem keleten vannak” – mondta egy televíziós interjúban Ion Sturza volt miniszterelnök, hozzátéve: „Moldovában az Oroszországi Föderáció pénzét mosták tisztára.”

Felszívódott milliárdok

Moldovai Köztársaság egy apró ország, Oroszország és az Európai Unió érdekszférája közé ékelődve. Az általános szegénység ellenére – vagy épp amiatt – a kontinens legnagyobb pénzmosó központjává nőtte ki magát. Évente milliárd dollárnyi fekete pénz folyik át a helyi bankokon. És bár ennek a pénznek a legnagyobb része nem helyi, a folyamat korrumpálta a moldovai társadalmat és tönkrevágta az ország politikai és gazdasági életét, valamint igazságszolgáltatását.

A novemberi 1 milliárd dollár azután tűnt el, hogy a bankok hiteleket adtak egy sor cégnek, melyek tulajdonosainak a kilétét egy offshore cég-labirintus rejti. A cégek felvették a kölcsönt, és felszívódtak. A nem teljesítő hitelek komoly csapást jelentettek a Moldovai Köztársaság bankszektora számára, melynek korábban is voltak korrupciós botrányai.

A Magnyickij-ügy 2007-ben kezdődött, amikor 230 millió dollárt loptak az orosz költségvetésből. A pénzt egy moldovai bankcsoport fele irányították; később kimutatták, hogy a pénz egy részéből luxusingatlanokat vásároltak New Yorkban. Az OCCRP által feltárt 2014 októberében feltárt, ún. „Russian Laundromat” (orosz mosoda, kapcsolódó cikkünk itt olvasható) ennél sokkal nagyobb volt, ugyanazokon a moldovai bankokon keresztül ezúttal 20 milliárd dollárt irányítottak Európába.

A moldovai kormány kísérletet tett a hiányzó milliárd felkutatására. 2015 januárjában szerződtette a Kroll Inc., due diligence-re (átvilágításra) szakosodott céget. A Kroll első jelentését Adrian Candu, a moldovai parlament elnöke szivárogtatta ki, napokkal a tüntetések előtt. A jelentés kevés konkrétumot tartalmazott arról, hogy végül kinél van a pénz, így a talány csak mélyült.

A Kroll-jelentés hatására az izraeli hatóságok házi őrizetbe vették Ilan Shor izraeli születésű üzletembert. Shor vezeti a Banca de Economii nevű bankot (a bank benne volt a Magnyickij-ügyben, valamint egyike volt azon három banknak, mely a csődös hiteleket odaítélte). A rendőrség jelenleg is vizsgálja Shor szerepét a rablásban. Bár gyanúsított, a hatóságok nem biztosak abban, hogy milyen szerepet játszott az ügyben. Shor maga az ártatlanságát hangoztatja, júniusban egy kis moldovai város, Orhei polgármesterévé választották.

A vizsgálatot nagyban nehezíti, hogy 2014 novemberében, közvetlenül a rablás után, egy páncélozott pénzszállító kocsit, rakterében 12 zsáknyi, a csalással kapcsolatos dokumentummal, elloptak és felgyújtottak. Az akcióról nagyon úgy tűnik, hogy valaki megpróbálta eltüntetni a nyomokat. Egyébként a Magnyickij-ügyben is pontosan ez történt: az üggyel kapcsolatos banki dokumentumokat szállító teherautó balesetet szenvedett és kiégett, nehezítve az orosz nyomozó hatóságok dolgát.

A moldovai bankokat egy évtizede használják előszeretettel bűncselekmények elkövetésére. A csúcs kétezres évek közepén volt, amikor a helyi rendőrség feje fölött összecsaptak a hullámok, és képtelen volt hatékonyan fellépni a csalók által alkalmazott kifinomult módszerek, valamint a saját soraiban egyre inkább elharapózó korrupció ellen. Egy 2011-ben íródott, bizalmas moldovai rendőrségi jelentés így összegzett: „A nyomozásunk és elemzéseink azt mutatják, hogy egy, nagyvállalatok erőszakos átvételére és fosztogatására szakosodott csoport működik Moldova, Ukrajna és Oroszország területén. 2005 és 2010 között a csoport bírói végzések révén több mint 100 millió dollárra tett szert.”

Egyes esetekben a csoport csak abban volt érdekelt, hogy zsarolással nagy pénzösszegeket csaljon ki a cégektől. Egy gyakori módszer az volt, hogy korrupt moldovai vagy ukrajnai bírák olyan ítéleteket hoztak, melyek révén fiktív adósságokat lehetett behajtani állami tulajdonú kereskedelmi vállalatoktól. A bírói végzés alapján aztán törvényesen át is vehették a cég fölötti ellenőrzést. A jelentés részletesen ismertet egy sor ilyen esetet, azonban a 2008030181 számú ügy volt annak a pénzmosás-cunaminak a magja, mely a későbbi években ellepte az országot.

Elvesztegetett lehetőség

2008 júliusában a moldovai hatóságok egy relatív kis, 4 millió dolláros csalást göngyölítettek fel, amikor a szálak egy chișinăui irodaházhoz vezettek. A házkutatás során három irodát vizsgáltak át, és hat számítógépet foglaltak le. Rutinműveletnek tűnt, egészen addig, míg ki nem derült, hogy az egyik asztal alatt három, „impozáns számú” pecsétet tartalmazó doboz van. A pecsétek egytől egyig egzotikus, offshore paradicsomokban bejegyzett cégeké voltak.

A pecsétek közül kettőnek volt köze ahhoz az ügyhöz, amelyet vizsgáltak, a többi cégnév azonban semmit nem mondott a nyomozóknak: Mirabax Limited, Liberton Associates, Felina Investments, Albany Insurance, Caldon Holdings és sok más egyéb cég, melyek közül egyesek az Egyesült Államokbeli Delaware-ben vagy Nagy Britanniában voltak bejegyezve.

Egyes cégek moldovai cégek tulajdonában voltak, egyik céget, a Luminare LTD-t a moldovai politikai és üzleti körök egyik kulcsfigurája, Veaceslav Platon alapította. A 42 éves Platon Moldova hatodik leggazdagabb üzletembere. Emellett politikus, és kettős moldovai-orosz állampolgársággal rendelkezik. 2009 és 2010 között a moldovai parlament tagja volt. Ugyanakkor legkevesebb két moldovai bank igazgatótanácsának is tagja – ezek közül az egyik, a Moldindconbank többször is pénzmosási ügyekbe keveredett. A média Platont a Moldovai Köztársaság egyes számú fosztogatójának nevezi.

Miközben a rendőrség azon gondolkodott, hogy mihez kezdjen a Kisinyovban talált pecsétekkel, az ukrán hatóságok is egy sor fosztogatási ügyet vizsgáltak – többek között ugyanezt a 4 millió dolláros csalást. Egy Kijev melletti lakásban ők is találtak pecséteket, illetve különféle cégek fejléceivel ellátott, üres papírlapokat. Az egyik ilyen fejlécen a brit Goldbridge Trading Limited szerepelt – az a cég, melynek neve már 2006-ban felbukkant, és mely becsapott legalább egy moldovai céget. A kijevi házkutatás során is felbukkant Platon neve, ezúttal azonban a moldovai-orosz politikus neve a Moldindconbank által kiadott ügyvédi meghatalmazásokon szerepelt. „Azokban az időkben a nagyléptékű csalási ügyek a Moszkva – Minszk – Kijev – Chișinău tengelyen zajlottak”, nyilatkozta egy nyomozó.

Ezután egy egészen különös dolog történt. Július 23-án, kevesebb mint két héttel azután, hogy a moldovai hatóságok lefoglalták a pecséteket és a számítógépeket, felülről kiadták az utasítást: mindent vissza kell adni. A jelentés szerint a rendőrségnek arra sem volt ideje, hogy a bizonyítékokon törvényszéki vizsgálatokat folytasson. A 2008030181-as büntetőügyet félretették, és soha nem dolgoztak rajta többet, Ukrajnában sem fejezték be a nyomozást. Ugyanezeket a cégeket újból és újból felhasználták nagyarányú pénzmosási műveletekben: több milliárd dollárt vittek ki a Moldovai Köztársaságon keresztül Oroszországból az Európai Unióból. Sem a moldovai nyomozók, sem pedig ukrán kollégáink nem tudták, hogy egy lépésre voltak attól, hogy megakadályozzák a legnagyobb európai pénzmosási műveletet.

Az ügynökök és a keletiek

2015 elején, miközben a moldovai kormány felkérte a Krollt hogy nyomozzon a novemberi bankrablás ügyében, az OCCRP riporterei Kisinyovtól több ezer kilométerre, a skóciai Edinborough-ban kopogtattak. A novemberi, milliárd dolláros bankrabláshoz kapcsolható brit cégek iratai között két, Brunswick utcai cím bukkant fel újból és újból. Sok más, kelet-európai pénzmosás-ügyben is felbukkantak ezek a címek.

A Brunswick utca nem tűnik túlságosan előkelőnek. Olcsó autók parkolnak a vörös téglás házak előtt, a két címről senki nem mondaná meg, hogy több milliárd dolláros forgalmat bonyolító cégek székhelyei. Az itt élő személyek cégeket jegyeznek be, illetve vezetnek olyan személyek nevében, akik a kilétüket nem szeretnék felfedni.

Az egyik Brunswick utcai címen az ajtót Ishbel Papantoniou, egy 60-as éveiben járó asszony nyitotta ki – Marios Papantoniou, a Brunswick utcai cégek igazgatójának a felesége. Marios Papantoniou egy Ciprusról érkezett volt adóellenőr, aki az 1990-es évek elején költözött az Egyesült Királyságba, ahol cégek bejegyzésével kezdett el foglalkozni. Az elején Papantoniou asszony barátságosan fogadta az oroszul beszélő riportert. Elmondta, „sok orosz cég folyamodik cégbejegyzéshez, hogy dolgozhassanak Európán belül”. Hozzátette, az orosz vállalatok azért részesítik előnyben ezt a megoldást, mert ez „egy jóval kevésbé szabályozott világot nyit meg számukra”.

A második találkozón, amikor az OCCRP riportere elmondta, hogy magas szintű pénzmosás ügyében nyomoz, melybe olyan cégek keveredtek, ahol papíron ő, a férje, a fiuk valamint az anyja szerepel, Papantoniou asszony ideges lett. „Nem hiszem hogy ez magára tartozik. Olyan dolgokba keveredik, amelyekről sejtelme sincs” – mondta. „Mi székhelyet biztosítunk ezeknek a cégeknek. Ebben semmi törvénytelen nincsen. Ezek olyan cégek, melyek szolgáltatásokat nyújtanak, jövedelemadót fizetnek, munkahelyeket biztosítanak.”

A szomszédban egy Axiano nevű cég székhelye található – ez szintén Marios Papantoniu jegyezte be. Ez a cég is kapcsolatban volt egy sor olyan céggel, melyek részt vettek a kelet-európai csalásban. A recepciónál néhány nő ebédelt éppen. Egy zárt láncú televíziós kamera pásztázta a bejáratot. A csengetésre egy fiatal nő válaszolt. Kelet-európai akcentussal mondta, hogy Marios Papantoniu nem érhető el, azonban a fia, Alexandros igen. A volt adóellenőr fia csakhamar megérkezett, azonban idegesnek tűnt, és nem akart beszélni. Kifejezéstelen arccal minden kérdésre csak annyit mondott, „az apám a legmegfelelőbb, hogy erről beszéljen.”

Az OCCRP még egy kísérletet tett arra, hogy felvegye a kapcsolatot Marios Papantoniou-val és nyilatkozatot kérjen tőle egy olyan dokumentummal kapcsolatban, melyet Kerry Jane Farrington, a helyi krematórium egy alkalmazottja írt alá, és akit Papantoniou szalmaemberként használt a kelet-európaiak számára létrehozott cégekben. Marios Papantoniou-t nem lehetett elérni, így az OCCRP egy oroszul beszélő hivatalnoknál hagyta az iratot. Marios Papantoniou csakhamar emailen válaszolt, azonban elutasította, hogy válaszoljon arra, hogy cégei hogyan keveredtek korrupciós ügyekbe Kelet-Európában.

A nagy átverés

2013. április 5-én Victor Orindas, egy moldovai bíró végzésben kötelezett egy orosz cégcsoportot arra, hogy 580 millió dollárt utaljon egy, Marios Papantoniou által létrehozott cég, a Mirabax Investments Limited lettországi bankszámlájára. Többek között ennek a cégnek a pecsétjét találta meg a rendőrség 2008-ban.

A trükk, mint azt az OCCRP korábban a Russian Laundromat sorozatban már feltárta, egyszerű volt. Egy orosz cég, mely Európába szeretett volna pénzt juttatni, kezességet vállalt két másik – csak papíron létező – cég közötti szerződésben. Ezután az egyik fiktív cég beperelte egy moldovai bíróságon a másik céget, és azt kérte, hogy a kezes térítse meg a nem teljesített szerződés miatti kárt.

Egy lefizetett moldovai bíró megállapította, hogy az adósság valós, és elrendelte, hogy a kezességet vállaló cég rendezze az adósságot. Az orosz cég ezután utalja a valójában neki dolgozó fiktív cég lettországi bankszámlájára a kért összeget – a pénz tisztára lett mosva, és azonnal felhasználható. A pecséteket, melyeket a rendőrség egy rövid időre lefoglalt hét évvel korábban, folyamatosan használták olyan dokumentumokon, melyeket a moldovai bíróságokra az adósságok bizonyítékaként adtak le. Az adósságok végösszege 20 milliárd dollárra rúgott.

2012-re a szervezett bűnözői csoport, mely 2005-ben kezdte el a működését, jócskán megemelte a tétet és vakmerővé vált. A korábbi milliós követelések már milliárdokra rúgtak. Amikor Orindas bíró elrendelte az adósság rendezését, ítélete ügyetlenül hamisított dokumentumokon alapult. Más bírók Moldova-szerte hasonlóképpen cselekedtek, lehetővé téve a szervezett bűnözői csoport számára azt, hogy óriási pénzeket mozgassanak.

Az Oroszország – Moldova – Lettország útvonalon a pénz rövid ideig a Moldindconbank számláin volt, ahol Veaceslav Platon volt az alelnök. A Moldindcondbank tulajdonosai offshore cégek, többek között egy Gibraltáron bejegyzett cég, melyet Jesse Grant Hesterhez, egy Mauritiuson élő brit személyhez valamint James Damian Calderbankhoz, egy Dubaiban élő brit férfihoz kapcsolhatóak. Úgy Calderbank, mind Hester folyton felbukkan a Laundromat ügyleteiben, de egyikük sem válaszolt az OCCRP kérdéseire.

A bűnös bankok

Akárcsak a Moldindconbankot, a többi, novemberi bankrablásban érintett bankot is homályos hátterű offshore cégek birtokolták. Egyik offshore sem rendelkezett 5 százaléknál nagyobb részvénycsomaggal – így megúszták a Moldovai Központi Bank vizsgálatát. Nemrég Moldovában úgy módosították a jogszabályokat, hogy a bankok részvénycsomagjának csak 1 százaléka lehet offshore cég birtokában – azt remélik ettől, hogy sikerül visszaszorítani a korrupciót.

A tulajdonosi szerkezeteket egyébként 2008-ban alakították ki – akkor, amikor a nagyléptékű pénzmosás elkezdődött. A hatalmas, fedezet nélküli hiteleket megszerző cégek pedig sokszor kapcsolatban állnak a bankok mögött álló offshore cégekkel.

A cégeket ugyanazok a személyek jegyezték be, szintén ők a strómanok. A bankok tulajdonosi struktúrájában részt vevő offshore cégek a geopolitikai törésvonalakat is követik: amikor Ukrajna és Oroszország között kitört a háború, az ukrán szalmaembereket gyorsan felváltották az orosz állampolgárok.

Közben a moldovaiak továbbra sem tudják, hogy novemberben ki lopta el az egy milliárd dollárt.

A cikk az OCCRP oldalán 2015. július 24-én Grand Theft Moldova címmel megjelent anyag némileg rövidített fordítása. Szerző: Paul Radu, Mihai Munteanu, Iggy Ostanin. Fordította: Sipos Zoltán.

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1257 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.

4000__ani_6

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom