Bezárás
occrp

Dezsavű: Putyin papíron nem gazdag, de rokonai mesés vagyont birtokolnak

Oroszországban kiemelkedően súlyosak a vagyoni egyenlőtlenségek – a Szovjetunió összeomlása eltelt években a kapitalizmus bosszút állt az országon. A legtöbb ember jövedelme jelentősen emelkedett ugyan, ám a gyanús privatizációs ügyek sora, a gyenge jogállam, az ásványkincsektől való függőség és a politikai machinációk oda vezettek, hogy oligarchák egy kis csoportja tehette rá a kezét az ország vagyonának jelentős részére.  

A hajdanán öntörvényű oligarchák jelentősen megszelídültek Vlagyimir Putyin elnöksége alatt. Kölcsönösen előnyös rendszert alakítottak ki: az oligarchák távol tartják magukat a politikától és adnak egy keveset a közösbe, amikor szükség van rájuk. Cserébe Putyin hagyja, hogy megtartsák, sőt gyarapítsák vagyonukat.

Igen ám, de az orosz újgazdagok történetéből hiányzik valaki: Putyin. Oroszország vezetője hírhedt arról, hogy papíron tiszta a vagyona. Az OCCRP és régi partnere, a Novaja Gazeta azonban gyanította, hogy nem kerek a sztori, ezért újságíróik nyomozni kezdtek, és apránként feltérképezték Putyin barátainak, családtagjainak és belső körének vagyonát.

E belső kör teljes vagyona közel 24 milliárd dollárra rúg az OCCRP számításai és a 2017-es Forbes-értékelések szerint.

A csoport egyes tagjai nagyvállalatokat vezetnek, vagy érdekeltségeik vannak bennük; többen az ásványkincsekre épülő, különösen jól jövedelmező gazdasági szektorokhoz köthetők.

Ám van egy rejtélyesebb figurákból – a strómanokból – álló, kisebb csoport is: az ő esetükben nincs kézenfekvő magyarázata a titkos vagyonnak, amelyet az újságírók felfedeztek. A nagyvállalatok embereit és a strómanokat egy dolog köti össze: mindannyian Putyin rokonai vagy gyerekkori barátai.

Putyin mindig is tagadta, hogy komoly vagyona lenne. Tény, hogy a neve soha nem jelent meg nyilvánosan hozzáférhető, hatalmas gazdagságról vagy offshore cégekről árulkodó iratokban, ám nehezen hihető, hogy Putyin csupán egy szerény köztisztviselő. A bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy Putyin strómanokon keresztül kezeli a vagyonát.

Putyin strómanjai olyan figurák – barátok és rokonok -, akik soha nem vettek részt a politikában vagy a nagypályás üzleti életben. Szemmel láthatóan nem kérkednek a vagyonukkal, nem dolgoznak magas beosztásban és szerény körülmények között élnek. Ennek ellenére vagyontárgyaik értéke százmillió dolláros nagyságrendű – igaz, néha ők maguk is alig tudják felidézni a tulajdonukban lévő cégek nevét. Vagyonosodásukra talán az a legegyszerűbb magyarázat, hogy a pénz valójában Putyiné.

A rokon, aki nem tudta, hogy versenypályát épít

Az egyik ilyen feltételezhető stróman a 49 éves Mihail Selomov, aki Putyin unokatestvérének, Ljubov Selomovának a fia. Selomov az elmúlt évtizedet „szaktanácsadóként” töltötte a Szovkomflot nevű, kőolaj- és olajtermékeket szállító állami vállalat szentpétervári leányvállalatánál. Egy Selomovéhoz hasonló munkakörben általában évi 8400 dollárnak megfelelő összeget lehet keresni.

Az OCCRP kutatásai szerint azonban Selomovnak az évek során 573 millió dollár összértékű vagyontárgy került a birtokába.

Selomov ismert vagyona nagyrészt a Putyin belső köréhez köthető nagyvállalatok részvényeiből áll, amelyeket az oroszországi cégnyilvántartás szerint egy szentpétervári székhelyű vállalat, az Accept kezel. Az Acceptnek nincs weboldala és szemmel láthatóan nem folytat semmiféle tevékenységet. A cég egyetlen funkciója az, hogy más cégek részvényeit birtokolja.

Selomov is vajmi keveset tud az Accept tevékenységéről, jóllehet ő a cég tulajdonosa. 2016-ban az OCCRP újságírói megtudták, hogy az Accept 50 százalékos társtulajdonosa lett az Igora Drive-nak. Ez a cég Szentpétervár mellett épít autóversenypályát, amely Putyin kedvenc síparadicsomától, az Igorától sem esik messze.

Az igorai versenypálya világszínvonalú projekt, amelynek megépítése a Delovoj Peterburg üzleti napilap szerint 11 milliárd rubelbe (azaz kb. 192 millió dollárba) fog kerülni.

Amikor az OCCRP újságírói 2017 tavaszán felhívták Selomovot, hogy az igorai projektről kérdezzék, Selomov értetlenül fogadta a megkeresést: „Miért engem kérdeznek?” A riporterek emlékeztették, hogy a tulajdonában álló Accept fele részben birtokolja a céget, amely a versenypályát építi, ám Selomov ezután sem bocsátkozott részletekbe. „Természetesen hallottam a projektről, de ennyi.”  

Két ismert Putyin-bizalmas lett Selomov társa a versenypálya-projektben. Az egyikük Jurij Kovalcsuk bankár, aki szerepelt a Forbes „leggazdagabb oroszok”-listáján.

A másikuk Vlagyimir Vaszilijev, aki amellett, hogy az autóversenyzés nagy rajongója, az orosz államvasutak egyik fontos alvállalkozója is. Vaszilijevet egyébként arról is ismerik, hogy vadászpartnere volt a vasút korábbi elnökének és Putyin barátjának, Vlagyimir Jakunyinnak.

2004-ben az Accept 18 millió dolláros hitelt kapott egy Santal Trading Corporation nevű panamai offshore cégtől, 5 százalékos kamatra. A hitelszerződés nem határozott meg semmilyen mechanizmust a visszafizetés biztosítására. A Santal Trading neve korábban egy másik ügyletben is felbukkant: ez a cég finanszírozta Putyin hírhedt fekete-tengeri „palotájának” építését.

A Selomov-cégé a Rosszija Bank több mint nyolc százaléka

Szintén 2004-ben az Accept kisebb részesedést szerzett a Rosszija Bankban. Ez a bank hírhedt arról, hogy ügyfelei Putyin barátai közül kerülnek ki. A bankot 2014-ben az Amerikai Egyesült Államok szankciókkal súlytotta.

Ugyancsak 2004-ben a Rosszija Bank egyik leányvállalata többségi tulajdont szerezett a SZOGAZ-ban, az állami energiaipari óriás, a Gazprom biztosítójában. Ezzel szinte egyidőben a Selomov tulajdonában lévő Accept szintén részvényese lett a SZOGAZ-nak.

Néhány évvel később, 2009-ben az Accept lett a tulajdonosa a SZOGAZ Nyedvizsimoszty nevű leányvállalatnak, amely ingatlanokkal kereskedik, és amely a szentpétervári SZOGAZ-irodaház tulajdonosa. Nem világos, hogy Selomov és az Accept honnan szerezte a SZOGAZ-Nyedvizsimoszty felvásárláshoz szükséges pénzt.

Az OCCRP újságírói rábukkantak arra is, hogy Selomov további jelentős vagyontárgyakra is szert tett egy Platinum nevű cég révén, amelyet az Accept 2009 novemberében szerezett meg. A Platinum egy, az SZMP Bankhoz köthető vállalatcsoport tagja volt; az SZMP Bank többségi tulajdonosai, Arkagyij és Borisz Rotenberg, régi barátai Putyinnak. A Platinum megszerzésével Selomov cége tovább növelte részesedését a Bank Rosszijában.

Az OCCRP számításai szerint az Accept 2016-ban a Rosszija Bank 8,4 százalékát birtokolta, összesen 8 milliárd dollár értékben.

Selomov nem volt hajlandó nyilatkozni az OCCRP-nek a Platinumról, csak azt kérdezte, miért kíváncsiak az újságírók annyira a vagyonára. 2009-ben egy interjúban Selomov azt mondta a Novaja Gazetának: az Accept az ő személyes projektje, és hogy magas beosztású kormányilletékeseknek semmi közük az ő üzleteihez. Most, mikor az OCCRP rákérdezett, hogy valaki más helyett vállalta-e a tulajdonosságot, Selomov véget vetett az interjúnak.

Egy neve elhallgatását kérő egykori hírszerzőtiszt szerint Putyin KGB-s múltjából adódóan „soha nem hagy nyomot, [például] aláírást egy dokumentumon, amely bármilyen módon kompromittálhatná őt, vagy [nem hagyja megjelenni] a nevét iratokban, amelyek nagyértékű vagyontárgyak tulajdonosaként tüntetnék fel őt. A többi magasrangú orosz tisztviselő is elég dörzsölt ahhoz, hogy ne hagyjanak maguk után nyomokat.”

„Miért is tennék, ha egyszer vannak megbízható belsőseik, vagy távoli rokonaik, akik a nevükre vehetik az összes vagyont? Így jogi szempontból minden rendben van.”

Szerző: Roman Shleynov

Fordította: Orosz Kata

Az eredeti, angol nyelvű cikksorozatot itt olvashatják. 

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom