Bezárás
occrp

Paradise Papers: így rejtik el a pénzüket és kerülik el az adófizetést a leggazdagabbak

Popsztár, autóversenyző, az amerikai kereskedelmi miniszter, százhúsz politikus, világszerte ismert cégek és még az angol királynő is érintett a legújabb, Paradise Papers néven nyilvánosságra hozott offshore-botrányban. A kiszivárogtatásban ezúttal két, offshore cégek alapítására szakosodott vállalat papírjai kerültek napvilágra. Emellett kiszivárgott 19 adóparadicsom eddig titkolt cégjegyzéke, és az azokban nyilvántartott adatok is.

A dokumentumok a német lap, a Süddeutche Zeitung újságíróihoz jutottak el először, akik azt a Panama Papersnél már alkalmazott módon megosztották az International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ, Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma) nevű ernyőszervezettel, akik több tucat médiumot vontak be a munkába. Köztük volt az OCCRP is.

A dokumentumok betekintést engednek abba, hogy a világ leggazdagabb emberei hogyan használják ki az offshore cégek előnyeit anélkül, hogy azt a közvélemény megismerhetné.

A legtöbb dokumentum az Appleby nevű, offshore-cégek alapításával és adótanácsadással foglalkozó vállalattól szivárgott ki. Az Appleby az egyik legrégebbi és legnagyobb presztízsű cég, amelynek jogászai, könyvelői és banki szakemberei offshore cégeket alapítanak és kezelnek olyan ügyfelek számára, akik minél kevesebb adót szeretnének fizetni és pénzügyeiket titokban akarják tartani.

Az Appleby közel hétmillió irata szivárgott ki. Ezek 1950 és 2016 között keletkeztek: vannak köztük emailek, hitelszerződések és banszámlakivonatok is. Az iratok több mint 25 ezer céghez vagy szervezethez kötődnek, és a világ 180 országából bukkannak fel bennük személyek.

Az Appleby főhadiszállása Bermuda szigetén van, ám vannak irodái Hong Kongban, Sanghajban, a Brit Virgin-szigeteken, a Kajmán-szigeteken és más adóparadicsomokban is. A dokumentumok között szerepelnek az Estera nevű hasonló cég papírjai is. A két cég 2016-ig azonos néven, Appleby néven működött, az Estera ekkor önállósult.

Az Appleby működésének 119 éve alatt sikeresen őrizte jó hírnevét: a diszkréció és az ügyfelek gondos megválogatása segített ebben. Ám a kiszivárgott dokumentumokból kiderül, hogy a cég dolgozott kockázatos ügyfeleknek Iránban, Oroszországban és Líbiában is. Az Appleby megbukott kormányzati átvilágításokon is, mivel nem feleltek meg a pénzmosás elleni szabályoknak. Bermuda szigetén emiatt – titokban – pénzbüntetést is kaptak.

Az is kiderült: volt, hogy az Appleby kérdés nélkül fogadott el pénzt ügyféltől, vagy olyan is, hogy tudott egy “szennyezett” 400 ezer dolláros tételről, de épp nem tudta, mit csináljon vele.

Egy a kajmán-szigeteki Appleby-irodában elvégzett vizsgálat pedig arra derített fényt, hogy a szabályokkal ellentétben hatszáz ügyfélről semmiféle dokumentációval (címekkel, igazolvány-másolatokkal) nem rendelkezett a cég. Pedig ezekre szükség van ahhoz, hogy meggyőződhessenek róla: sem bűnözőkkel, sem korrupt politikusokkal nem üzletelnek.

Az ICIJ megkereste az Appleby-t, amely nem válaszolt, helyette közleményt adott ki az interneten, amelyben azt írja: “elégedetten nyugtázzuk, hogy nincs bizonyíték semmiféle bűncselekményre” és hangsúlyozta, hogy rendszeresen ellenőrzik őket a hatóságok, és elkötelezettek az iránt, hogy megfeleljenek az általuk támasztott magas elvárásoknak.

“Offshore jogi cég vagyunk, amely tanácsaival segít ügyfeleinek abban, hogy legitim és jogkövető módon intézzék üzleti ügyeiket. Nem tűrjük az illegális manővereket. Igaz, nem vagyunk tévedhetetlenek” írja a cég.

Kik voltak az ügyfelek?

A több mint 13 millió kiszivárgott dokumentum rávilágít, milyen sűrűn összefonódott az offshore pénzügyi világ a politikai elittel és az üzleti világ óriásaival is, akik egyre fantáziadúsabb kreatív könyvelési módszereket dolgoznak ki csak azért, hogy minél kevesebb adót kelljen fizetniük.

Felbukkan az Apple, a Nike és az Uber neve is, fény derül Justin Trudeau kanadai miniszterelnök egyik adománygyűjtőjének üzleteire is. Kiderül, hogy II. Erzsébet angol királynő is befektetett offshore cégekbe.

A világpolitika egyik legkényesebb ügye is felbukkan: fény derült ugyanis egy újabb szálra az amerikai kormány és Oroszország között. Donald Trump amerikai elnök kereskedelmi miniszterének, Wilbur Rossnak ugyanis részesedése van egy olyan szállítmányozási cégben, amely 2014 óta 68 millió dollár bevételt könyvelhetett el egy olyan orosz energiavállalat felől, amely részben Vlagyimir Putyin orosz elnök vejének a tulajdona.

Donald Trump támogatói, tanácsadói és kormányának tagjai közül összesen több mint egy tucatnyian bukkannak fel a kiszivárgott iratokban.

Magyarok is kértek segítséget az offshore-világhoz

Az ICIJ magyarországi partnere a munka során a Direkt36 volt, akik több befolyásos magyarra is rábukkantak az iratokban, köztük Nagy István svájci nagykövetre is. Az iratokban Andy Vajna filmügyi kormánybiztos és Soros György neve is megtalálható.

Az is kiderült, hogy az OTP és az MKB bank egy offshore szolgáltató céghez fordult jogi tanácsért egy ügyvéden keresztül egy Seychelles-szigeteken zajló és Demján Sándor érdekeltségébe tartozó, ingatlanfejlesztési projekttel kapcsolatban.

A Máltáról kiszivárgott iratokban pedig többek közt rábukkantak arra is, hogy a Paks II. projektcég korábbi vezetői Máltán alapítottak energiatanácsadó céget. Máltán MSZP- és Jobbik-közeli vállalkozók is felbukkannak.

Kapcsolódó cikkünk

A legújabb offshore-kiszivárogtatásban is szerepel Magyarország svájci nagykövete

Példák az OCCRP által részletesen feltárt ügyek közül

A csokoládémágnás ukrán elnök. Amikor Petro Poroshenkót 2014 májusában elnökké választották, amiatt főtt a feje, mit kezdjen a csokigyártó cégével, a Roshennel. Első ígéretével ellentétben nem adta el, amikor elnök lett, csak másokat bízott meg menedzselésével. Megkereste az Appleby-t azzal a kéréssel, hogy szervezze meg számára, hogy a Roshen tulajdonosa és igazgatója maradhasson, ám ez maradjon a közvélemény elől rejtve. Az Appleby végül túl kockázatos ügyfélnek találta Poroshenkót és elutasította. Az ukrán elnöknek végül a Panama Papers során elhíresült Mossack Fonseca segített.

A Man-sziget repülőgépflottája. A sziget állampolgárai brit alattvalók, ám a terület nem az Európai Unió része. Ám amit ide importálnak, az bekerül az EU-ba. A sziget pedig az elmúlt évtizedben arra specializálódott, hogy gazdag emberek magánrepülőgépeinek ad “otthont” akik ezzel olyan módon tudják behozni az unióba magángépüket, hogy utána vissza tudnak igényelni sokmillió dollár áfát. Az Appleby több mint 50 repülőt segített regisztrálni a csupán 85 ezer fős országban. A gépek értéke összesen egymilliárd dollár felett van. Lewis Hamilton Formula-1 világbajnok is itt jegyeztette be magángépét, amivel több mint 22 millió euró adót tudott elkerülni.

Litván plázát vett a U2 énekese. A 26 ezer fős litván kisváros, Utena bevásárlóközpontjának egyik tulajdonosa (offshore cégeken keresztül) a U2 rockzenekar énekese, Bono. A pláza 2010-ben hárommillió eurós veszteséget könyvelt el, aminek forrása a dokumentumok szerint az épület értékvesztése volt. Emiatt a cégnek 2016-ig nem kellett adót fizetnie. Adószakértők szerint mindez abszurd, és amikor az OCCRP partnerszervezete elküldte a papírokat a litván adóhatóságnak véleményezésre, azt a választ kapták: ellenőrző eljárást indítanak.

Miért érdekes az, akinek offshore cége van?

Az adóparadicsomok legfontosabb ígérete, hogy titokban marad, ami ott zajlik. Az itt alapított cégek valódi tulajdonosait vagy nagyon nehéz, vagy egyenesen lehetetlen visszakeresni. Tehát offshore céget alapítani önmagában teljesen legális, ám pont amiatt, hogy a tulajdonos elrejtése az egyik legfontosabb célja, vonzza a pénzmosásban, drogkereskedelemben utazókat, kleptokratákat és mindenkit, aki a háttérben akar maradni.

Ezek a cégek ráadásul olyan összetett struktúrák részei, amelyek adóelkerülésre adnak lehetőséget, azaz a nemzeti kormányok zsebéből húznak ki milliárdokat.

Az offshore-ipar szegényebbé teszi a szegényeket és gazdagabbá a gazdagokat – magyarázza Brooke Harrington, a Copenhagen Business School professzora, aki a témában már egy könyvet is írt (Capital without Borders: Wealth Managers and the One Percent).

“Van egy kis csoport, akikre nem ugyanúgy vonatkoznak a törvények, mint ránk, és ez szándékos” mondja. Áloméletük van, mivel a társadalom minden előnyét kiélvezik, miközben annak szabályai nem vonatkoznak rájuk.

Az Európai Uniós és más nemzetközi szervezetek az elmúlt évtizedben igyekeztek nyomást helyezni az adóparadicsomokra, hogy változtassanak jogszabályaikon és megkövetelik az offshore-cégeket alapító közvetítőktől, hogy nagyon alaposan nézzék meg, kinek nyújtanak szolgáltatást.

Ám szakértők szerint a változások nagyon lassan haladnak, mivel rengeteg ország szabályozását kellene megváltoztatni – és mivel a rendszerből nagyon sok hasznot húznak a leggazdagabb emberek és a legnagyobb hatalmú vállalatok.

Ennek pedig az az ára, hogy az adóterheket egyre inkább az adófizetők “középrétege” viseli. A mamutcégeknek hatalmas előnyt biztosít a közepes méretű versenytársakkal szemben. A legdrámaibb hatása azokban az országokban van, ahol a kormány a lakosság alapvető szükségleteit is nehezen tudja ellátni.

Az összefoglaló alapjául szolgáló cikkek szerzői, illetve közreműködői: Will Fitzgibbon, Michael Hudson, Marina Walker Guevara, Scilla Alecci, Richard H.P. Sia, Gerard Ryle, Emilia Diaz-Struck, Martha Hamilton, Simon Bowers, Hamish Boland-Rudder, Sasha Chavkin, Spencer Woodman, Ryan Chittum, Mar Cabra, Rigoberto Carvajal, Matt Caruana-Galizia, Cecile Schilis-Gallego, Pierre Romera, Julien Martin, Dean Starkman, Tom Stites, Manuel Villa, Amy Wilson-Chapman, Miguel Fiandor Gutiérrez, Yacouba Ladji Bama, Delphine Reuter, Petra Blum, Harvey Cashore, Frederik Obermaier, Bastian Obermayer, Vanessa Wormer, Hilary Osborne, Frédéric Zalac, Oliver Zihlmann.

Az összefoglalót az alábbi cikkek alapján készítette: Kőműves Anita