Bezárás
occrp

Halálos áldozatokat szedett a korrupció egy romániai bányában

Amikor magához tért, Raoul Cizmasiu nem érzett fájdalmat, csak azt tudta: menekülni kell, bármi áron. A legutolsó emléke az volt, hogy hullik rá a szén a lupényi szénbánya mennyezetéről, fél kilométerrel a felszín alatt. Amikor körülnézett, azt látta, hogy barátja, Julian néhány méterre fekvő testén patkányok mászkálnak. Odamászott és elzavarta őket a sisakjára szerelt lámpával.  

Ekkor hallotta meg Florint. Fényszóróját a hang irányába fordította, és látta, hogy kollégáját félig maga alá temette a szén, a feje pedig két összeomlott támasztó gerenda közé szorult. Cizmasiunak esélye sem volt elérni a másik férfit.

„Vigyél ki innen! Raoul, segíts, otthon vár a kislányom.” Cizmasiunak még most, két hónappal az október 5-i bányaszerencsétlenség után is Florin hangja visszhangzik a fejében.

Miközben a mentést várta, Cizmasiu a halálra gondolt. “Megfordult a fejemben, hogy átszúrom a combverőeremet, hogy gyorsan meghaljak,” mondta. A mentőknek 13 órájába telt, hogy elérjék a csapdába esett férfiakat.

Florin Ioan Suciu 24 órával később, a kórházban halt meg. 44 éves volt. Iulian Codleant néhány nappal később temetették, a 40. születésnapján.

Cizmasiu túlélte a szerencsétlenséget, ám hiába jár terápiába is, megtört ember a mai napig.  Florin könyörgő hangja mellett egy kérdés is kísérti: Miért? „Mindig csak ehhez az egy kérdéshez jutok vissza, csak ez jár a fejemben” mondja.

Akárhogy is nézi, mindig ugyanarra a következtetésre jut: A mennyezetet tartó, rossz minőségű oszlopok a hibásak, amelyek a baleset időpontjában már régiek voltak és megérettek a cserére.

Az állami vállalat, amelyik a régióban a bányákat üzemelteti, még 2016-ban rendelt új oszlopokat régi beszállítójától, a Gerom Internationaltől. A Geromnak félmillió euróért új támoszlopokat és egyéb biztonsági berendezéseket kellett volna szállítania, ám a cég fizetésképtelenné vált ugyanabban az évben, amikor a szerződést aláírták.

2017-ben az állami vállalat új pályázatot írt ki. Ezúttal a győztes egy Gamiatricos nevű cég lett, amelyik a megállapodás szerint új oszlopokat szállított volna, részben lengyelországi importból, közel 510 000 euróért.

Ám amikor a támoszlopok 2017 szeptemberében megérkeztek, a bánya dolgozói azzal szembesültek, hogy amikor megpróbálták felemelni őket, az oszlopok darabokra hullottak. Egy helyi oknyomozó újságíró, Ramona Rosulescu szerint az oszlopokat a szállítólevél alapján Lengyelországból importálták, ám az oszlopokra vésett jelzések szerint Romániában gyártották őket.

Vajon ki lehet képes erre? Rosulescu, aki alaposan utánajárt az ügynek, úgy gondolja, hogy tudja a választ.

December 9-e az ENSZ Korrupcióellenes Világnapja, és ennek alkalmából az OCCRP és a Transparency International a korrupció áldozatai előtt egy összeállítással tisztelgett. A projektben bemutatott hat ember között van a román Raoul Cizmasiu története is. A projekt hazai partnere az Átlátszó: Magyarországról Horváth András, a NAV-botrányt kirobbantó egykori adóhatósági elemző történetét mutatjuk be.

Nyilvánosan hozzáférhető adatok szerint 1994-es alapításától kezdve 2006-ig a Gerom tulajdonosa Aurelian Serafinceanu volt. Serafinceanu korábban annak a megyének volt a prefektusa, ahol több bánya – köztük a lupényi is – található. A társaság részvényeseinek listája 2006 óta titkos, azonban Rosulescu úgy véli, hogy a cég még mindig Serafinceanué, aki az újságíró szerint az egykori román belügyminiszter, Gabriel Oprea “jóbarátja.”

A támoszlopokkal kapcsolatos bonyodalmak nem újkeletűek a Zsil-folyó völgyében található négy szénbányában.

2014-ben több bányász is azt nyilatkozta az egyik állami televíziós csatornának, a DIGI24-nek, hogy gyakran előfordult, hogy a támoszlopokat kivették, újrafestették, és visszavitték őket a tárnába, mintha újak lennének. A nyilatkozók szerint a biztonsági berendezések hiánya is általános volt a bányákban.

A bányákért felelős állami vállalat irányítása tagadta a bányászok nyilatkozatában elhangzottakat, és a DIGI24-et azzal vádolta, hogy egy ellenzéki párt küldte.

Cizmasiu, aki bányászcsaládban nőtt fel, és 18 éves kora óta dolgozik a bányában, a saját szemével látta mindezt azon a végzetes napon.

Először azt vette észre, hogy kisebb széndarabok hullanak a mennyezetről, és az egyik hidraulikus oszlop szivárog a szelep közelében. Cizmasiu odarohant, hogy feltöltse az oszlopot vízzel és emulzióval, de egyre több szén kezdett záporozni, és a többi támoszlop összeroppant.

– Fussatok! – üvöltötte az alagútban dolgozó másik tíz bányásznak, és ő maga is futni kezdett. Nyolcan kiértek, de Cizmasiut és két munkatársát maga alá temette az omlás.

A „munkatárs” szónak sajátos jelentése van a bányászok között: ők inkább bajtársként, testvérként tekintenek egymásra. „Ha hárman voltunk, és egy kekszünk volt, akkor három apró darabra törtük” – így jellemezte Cizmasiu azt a szoros kapcsolatot, ami többszáz méterrel a felszín alatt kialakul a bányászok között.

Iulian meghalt, és Cizmasiu meg van róla győződve, hogy többek között a rossz állapotú támoszlopok okozták a halálát. „Ha jó oszlopok lettek volna, akkor nem tudott volna ilyen nagy terület beomlani,” mondja.

Két hónappal a bányaszerencsétlenség után még mindig olvasható a lupényi bánya bejáratánál az állami tulajdonban lévő bányavállalat, a Sociétéa Complexul Energetic Hunedoara SA közleménye. A közlemény szerint a vállalat vezérigazgatói arról szeretnék biztosítani a bányászokat, hogy a biztonságuk kiemelten fontos a vállalat számára.

Cizmasiu 10 000 lejt (kb. 670 000 forintot) kapott segélyként a kormánytól, és további 1 600 lejt (kb. 107 000 forintot) az orvosi kezelésekre. Azonban Cizmasiu és bányásztársai elsősorban azt szeretnék, hogy biztonságban legyenek, amikor a föld alá mennek. „Mindannyiunknak családja, gyerekei vannak. Mindannyian azt szeretnénk, ha az életünk természetes módon érne véget, nem így,” mondja.

Maga az energiaügyi miniszter ígért új támoszlopokat, de még ha állja is a szavát, ez Iulianon már nem segít. A két barát már soha többé nem fog együtt kávézni munka előtt. Soha többé nem fogják megosztani a vizüket és ebédjüket egymással a bányában.

Azon a szörnyű napon a bányában Cizmasiu túl későn találta meg haldokló munkatársa hátizsákjában a szelet csokoládét – ezt már nem tudták megosztani. Így hát Cizmasiu egyedül ette meg az édességet, és a Iulian légzőkészülékéből kivett dobozzal kezdett magának utat ásni a mentőcsapat felé. Úgy tűnik, Iulian még halálában is megmentette barátja életét. „Semmi sem pótolhatja a hiányát,” mondja Cizmasiu a barátjára emlékezve.

A Zsil-folyó völgyében található bányákban további két baleset történt 2017. október 5-e óta.

Szerző: Ana Poenariu

Fordította: Orosz Kata

A cikk eredeti, angol nyelvű verzióját itt olvashatja

A cikk az OCCRP és a Transparency International közös projektje, a Globális Korrupcióellenes Konzorcium keretében készült. Ez az OCCRP és a Transparency International közös kezdeményezése: az oknyomozó újságírást és a helyi aktivizmust ötvözi a korrupció elleni küzdelem érdekében.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom