Bezárás
occrp

Belgrádban törvénysértéssel ágyaztak meg a városfejlesztésnek

Hajnali fél öt volt, amikor Nada Krstićet egy telefonhívás kiugrasztotta az ágyából. „Nada, mindent lebontottak” üvöltötte valaki a vonal másik végén. „Az éttermet is. Gyere gyorsan!” Nada Krstićet egy férfi hívta, aki az asszony Savski Ekspres nevű grill éttermének a közelében dolgozott. A nőnek beletelt néhány másodpercbe, mire felfogta, hogy mit mondanak neki. „Azt hittem, csak viccel”, mondta Krstić a KRIK-nek, az OCCRP szerbiai partnerének.

A Belgrád belvárosában található Savamala-negyed sorsáról egy ideje már dúlt a vita, amelynek egyik oldalán a lakosok, a másik oldalán a kormány és az üzlettulajdonosok álltak.

A város egy modern lakó- és üzleti negyed építését tervezte „Belgrád a vízen” néven, az Egyesült Arab Emírségekből érkező befektetőkkel. 2016 áprilisában a hatóságok már el is kezdték a Hercegovačka utcai épületek lebontását, hogy előkészítsék a terepet a projekt előtt, amelyről a kormány azt állította, hogy sok belgrádi lakos régi álma – nevezetesen, hogy a városközpont a folyópartra költözzön, a Száva és a Duna találkozásához.

Ám a szerb főváros lakói közül sokan határozottan ellenezték a projektet, mivel azt gyanították, hogy egy korrupciós ügylet eredménye. Ha pedig úgyis elkerülhetetlen a változás, sokan inkább azt szerették volna, hogy a környéken egy parkot alakítsanak ki egy újabb felhőkarcoló-komplexum helyett. Hónapokkal az épületek lebontása előtt voltak, akik az utcákon tüntetve fejezték ki tiltakozásukat, és azt kántálták, hogy „ne fojtsák meg Belgrádot.”

December 9-e az ENSZ Korrupcióellenes Világnapja, és ennek alkalmából az OCCRP és a Transparency International a korrupció áldozatai előtt egy összeállítással tisztelgett. A projektben bemutatott hat ember között van a szerb Nada Krstić története is. A projekt hazai partnere az Átlátszó: Magyarországról Horváth András, a NAV-botrányt kirobbantó egykori adóhatósági elemző történetét mutatjuk be.

Jópár családot kilakoltattak, azonban Krstić és néhány másik épület tulajdonosa nem volt hajlandó kiköltözni. Bár az épületek engedély nélkül épültek, az engedélyezési eljárás már folyamatban volt, és Krstić tudta, hogy a törvény értelmében a hatóságok nem bonthatják le őket, amíg az eljárás véget nem ér.

Vagy mégis?

Amikor letette a telefont, a 64 éves Krstić érezte, hogy egész testét elönti az adrenalin. Felhívta a rendőrséget. Rablásról tettem bejelentést, és azt mondták, hogy ez nem betörés volt. “Az ön ingatlanát lebontották’ – a nő emlékei szerint így indokolták a rendőrségen, hogy miért nem az ő felelősségük az ügy kivizsgálása. Krstić rohant a Savamalába. Amikor megérkezett, görcsbe rándult a gyomra.

A Savski Expreszből csak egy törmelékkupac maradt. Az asszony felismerte konyhája részleteit. Nem volt figyelmeztetés. Nem volt konzultáció. „Bárcsak tudtuk volna, bárcsak szólt volna valaki… az árukészlet, az ingóságok, minden odaveszett”, emlékszik vissza Krstić.

A Savski Ekspres nem hasonlított a luxuséttermekre, amelyek az elmúlt években nyíltak Belgrádban. Az étterem külseje feltűnésmentes, berendezése avíttas volt; hírnevét hagyományos konyhájának és a bőséges adagoknak köszönhette.

Krstić szerint az étterme annak a kevés helynek az egyike volt, ahol a törzsvendégek között munkások, sofőrök, ügyvédek, bírák, ellenőrök és rendőrtisztek is akadtak.

Az asszony 1996-ban, 50 000 euró befektetésével nyitotta meg az éttermet, hogy támogatni tudja a családját. A kék, műszálas függönyök és (egy blogger emlékei szerint) az álkandallón felejtett karácsonyi díszek ellenére az üzlet virágzott. A hangsúly az ételeken volt.

Símaszkos alakok zárták be a járókelőket a rombolás idejére

2016 április 25-én még javában tartott az előző napi parlamenti választások szavazatainak számlálása. Amíg Szerbia az eredményeket várta, addig a Savamala-negyedbe símaszkot viselő alakok érkeztek, sötétített ablakú és letakart rendszámtáblájú fekete autókban. Az alakok összeterelték a néhány járókelőt, aki a korai órán az utcán volt, elvették a mobiltelefonjukat és bezárták őket egy kunyhóba. Az utcát teherautók állták el. Ezután a buldózerek munkához láttak, és a földdel tették egyenlővé Krstić éttermét és a környező épületeket.

Rendőrök nem érkeztek a helyszínre. A rendőrségi operátorok telefonhívásai alapján, amelyek a feletteseikhez futottak be, a szerbiai ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a rendőrök utasítást kaptak, hogy ne avatkozzanak közbe – és ezzel törvénysértést követtek el.

Krstić még mindig a romok között turkált, amikor a választási eredményeket bejelentették. Szerbia hivatalban lévő miniszterelnöke, Aleksandar Vučić, meggyőző győzelmet aratott. Krstić egy nappal később tudta meg, hogy az épületek bontását Siniša Mali, Belgrád polgármestere és egyben Vučić szövetségese vezényelte le.

Amikor kijöttek az önkormányzattól, kérdeztem, hogy miért nem tájékoztattak minket, hogy legalább az árukészletet megmenthessük, emlékszik vissza Krstić. Azt mondták, hogy őket is váratlanul érte a dolog. Azt mondták, ez Siniša műve, és hogy őt kérdezzem”, mondta Krstić.

Néhány nappal később Vučić közölte, hogy a legmagasabb szintű városi hatóságok álltak az épületbontások mögött, de neveket nem mondott.

2017 februárjában egy, a KRIK-nek adott interjúban a polgármester exfelesége azt mondta, hogy Siniša azzal hencegett neki, hogy ő maga szervezte meg a bontást, amit a „Belgrád a vízen” projekt érdekében tett.

Krstić a mai napig nem kapott hivatalos értesítést arról, hogy ki hibáztatható a bontásért – a kárpótlásról nem is beszélve. Az asszony az eset óta szívritmuszavarban szenved, és valószínűleg hamarosan el kell búcsúzni a fiától. A férfi el akar költözni Szerbiából, és Krstić megérti. Nehéz ebben az országban élni. Én szerencsés voltam, nyugdíjba mentem és van egy kis jövedelmem, de ez nem elég egy normális élethez.

Hogy mi maradt a Savski Ekpreszből? Néhány fotó, egy ajánlás a TripAdvisoron, amely hatalmas adagokban felszolgált, pompás ételekről szól, és egy weboldal, amelyen csak annyi szerepel: véglegesen bezárt. És persze Krstić emlékei.

Egyer maga Vučić is megfordult az étteremben; néhány barátjával söröztek és csevapot ettek. „Úgy 18 éve történhetett a dolog. Leültek, és Vučić azt mondta a többieknek: amint hatalomra kerülök, ezt mind leromboltatom, és valami csodálatosat fogok itt létrehozni”, emlékszik vissza keserű nevetéssel Krstić. „Én csak álltam a pult mögött, és arra gondoltam, hogy ő fogja a vesztünket okozni.”

Írta: Bojana Jovanović és Vesna Radojević

Fordította: Orosz Kata

Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.

A cikk az OCCRP és a Transparency International közös projektje, a Globális Korrupcióellenes Konzorcium keretében készült. Ez az OCCRP és a Transparency International közös kezdeményezése: az oknyomozó újságírást és a helyi aktivizmust ötvözi a korrupció elleni küzdelem érdekében.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom