Bűnözők kezében is lehet még a Szkripal-merényletben használt idegméregből

Fotó: Edin Pasovic / OCCRP
Fotó: Edin Pasovic / OCCRP

 

Szergej Szkripal és lánya előtt már másokat is megmérgeztek a novicsok nevű szerrel. Lehetséges, hogy a méregből, amellyel az egykori orosz katonai hírszerzőt megmérgezték Nagy-Britanniában, még van néhány adag a támadóknál, vagy másoknál? Eközben az orosz hatóságok felháborodottan tagadják, hogy valaha is létezett volna Novicsok nevű szer. Ám a brit hatóságok szerint biztos, hogy ezzel az anyaggal mérgezték meg Szkripalt.

 

 

Az OCCRP partnerszervezete, az orosz Novaja Gazeta nem csak arra talált bizonyítékot, hogy valóban létezett egy Novicsok névre hallgató méreganyag-család, hanem arra is, hogy egy ilyen szerből néhány állami laboratóriumban gyártott adag még a kilencvenes években bűnözők kezébe került – és azóta legalább két embert megöltek vele.

Méreg a múltból

Szergej Szkripal az Egyesült Királyságban élt, amióta kémkedésért elítélték Oroszországban. Szkripalt és lányát, Juliát Salisburyben lévő házukban mérgezték meg. A brit hatóságok szerint Novicsokot használtak a Szkripal elleni merényletben. A britek azzal vádolják az orosz kormányt, hogy vagy bűnrészes a támadásban, vagy felelős azért, hogy a szer a támadókhoz került.

Moszkva hevesen tagadja, hogy köze lenne a Szkripal-ügyhöz. A brit vádakra reagálva az orosz kormány kijelentette, hogy 1992-ben leállítottak minden szovjet vegyifegyver-fejlesztési programot, és 2017-tel bezárólag minden megmaradt készletet megsemmisítettek.

Az orosz hatóságok azt is állítják, hogy sosem léteztek Novicsok nevű vegyületek.

Ám a 238709-es számot viselő orosz büntetőjogi ügyirat szerint „az 1994 előtti időszakban” még dolgoztak ilyen szereken, és 1994-1995-ben több száz halálos dózisnak megfelelő mennyiséget adtak át, vagy adtak el, erőszakos bűnözőknek.

Telefonos gyilkosság

A szóban forgó büntetőügy 1995 augusztusában kezdődött, Ivan Kivelidi, a Rosbusinessbank nevű magánbank vezetője, és titkára, Zara Iszmajlova váratlan halála ügyében. Mind Kivelidi, mind Iszmajlova halálát mérgezés okozta.

Kivelidi munkahelyét és az irodájában lévő tárgyakat megvizsgálva kiderült, hogy a méreg a telefonkagylón volt. A törvényszéki orvosi vizsgálat eredménye szerint „bőrrel való érintkezéskor a [méreganyaggal] szennyezett telefonkagyló okozta a mérgezést, ami végzetesnek bizonyult.”

A nyomozók három kormányhivatalt is felkértek a méreganyag elemzéséhez. A Belügyminisztérium Kriminológiai Szakértői Központja, valamint az Orosz Tudományos Akadémia Környezetvédelmi és Evolúciós Intézete is ugyanazt a kémiai képletet állapította meg a helyszínen begyűjtött minták alapján.

Az akadémiai intézet szakvéleményében az áll, hogy „egy ilyen szerkezettel rendelkező anyag a vegyi fegyverek előállításához használt, erősen toxikus szerves foszfor alapú vegyületek osztályába tartozik.”

Egy harmadik, Szerves Kémia és Technológia Állami Tudományos Intézet (Gosniiokht) névre hallgató ügynökség szakvéleményében közel azonos következtetésre jutott, azzal a különbséggel, hogy az intézet szerint az anyag fluort is tartalmazott.

A három ügynökség által készített szakértői jelentések részletesen leírták a méreg kémiai képletét; a Novaja Gazeta riporterei erről a képletről két független szakértő véleményét is kikérték.

Vil Mirzajanov vegyifegyver-szakértő régóta foglalkozik a Novicsok-családba tartozó méreganyagokkal. Ő volt az első, aki a kilencvenes évek elején a Novicsok-szerek létezését leleplezte, és képleteiket publikálta a szovjet vegyi fegyverekről szóló könyvében.

Mirzajanov a Novaja Gazetának azt nyilatkozta, hogy véleménye szerint a Kivelidi megmérgezéséhez használt anyag a Novicsok-családba tartozott. Egy név nélkül nyilatkozó másik szakértő, aki szintén dolgozott a Novicsok-szerekkel, szintén azt állította, hogy a Kivelidi-ügyben használt szer Novicsok-típusú volt.

Mindkét, a Novicsokot ismerő szakértő azt mondta a riportereknek, hogy amennyiben az anyagot megfelelően állították elő, és egy lezárt fiolában tárolták, akkor 25-30 év elteltével is hatékony marad.

Bár a szakértők elismerték, hogy a méreg az idő múlásával veszít hatóerejéből, a halálos kimenetelhez szükséges dózis annyira csekély, hogy még a csökkent hatóerejű szer is hatékony lenne.

A titkos létesítmény

A Kivelidi-gyilkosság ügyében nyomozók a szaratovi terület Szövetségi Biztonsági Szolgálatának (FSZB) igazgatóságától megtudták, hogy a Sihan nevű zárt városban működött az Organikus Szintézistechnológia Állami Intézete (orosz rövidítéssel GITOS), amely 1994-ben “engedély nélkül gyártott” egy mérgező anyagot.

Egy áprilisi Reuters-közlemény szerint a brit hírszerzés egyik jelentésében az szerepel, hogy a Szkripalt megmérgező idegméreg egy Sihanban található létesítményből származott.

Egy FSZB-alkalmazott a nyomozók előtt tett tanúvallomásában azt mondta, hogy a GITOS egy „titkos vállalkozás volt, ahol az alkalmazottaknak titoktartási megállapodást kellett aláírniuk, és vállalniuk, hogy nem hoznak nyilvánosságra államtitkokat, beleértve a különösen mérgező anyagokkal kapcsolatos munkát.”

Itt volt a Szovjetunió vegyifegyver-programjának központja, ahol a Novicsokot és annak változatait létrehozták és legyártották.

A Sihanban előállított anyagot egy Leonyid Rink nevű kémikus bocsátotta áruba, akire a nyomozati anyagban „az egyik GITOS-egység vezetőjeként” hivatkoztak. A nyomozók éveken át újra és újra tanúként hallgatták ki Rinket a Kivelidi-gyilkosság kapcsán; arról faggatták, hogyan készült a mérgező anyag, és hogy a férfi milyen szerepet játszott annak eladásában.

“Az anyagot, amelyet létre akartam hozni … államtitokká nyilvánították. Hatását tekintve nagyon hasonló a VX-hez [egy nagyon erős idegméreghez]”, nyilatkozta Rink.

„Fiolákba öntöttük az anyagot, kb. 0,25 grammot fiolánként. … A fiolákat aztán magamhoz vettem, hazavittem, és a garázsban helyeztem el.”

Nem világos, hogy pontosan hány fiolát vett magához Rink. A Kivelidi-ügy kapcsán induló, de attól különálló, Rink tevékenységére fókuszáló titkosított nyomozás adatai szerint a férfi “nyolc-kilenc fiolát” készített, és 1995. szeptember 13-án néhányat átadott „csecsen származású személyeknek” Moszkvában.

Miután kiderült, hogy a fiolák átadására Kivelidi halála után került sor, ezt a nyomozást lezárták, és Rinkre nézve semmilyen következménnyel nem járt, hogy másnak adta a fiolákat.

Alvilági kapcsolatok

Rink 1994-ben még azt mondta a nyomozóknak, hogy a hazavitt fiolák közül az egyiket egy Rjabov nevű embernek adta, aki először azt állította, hogy a szerrel egy kutyát akar megmérgezni, de később azt mondta Rinknek, hogy “a méreg nem egy kutyának lesz, hanem egy embernek.”

2000-ben Rink azt mondta a nyomozóknak, hogy Rjabov fenyegetni kezdte őt. „Féltem Rjabov fenyegetéseitől; alvilági kapcsolatai voltak… [úgyhogy] beleegyeztem, hogy átadom neki a mérget.” A 2007-es bírósági tanúvallomásban Rink azt állította, hogy négy fiolát adott át Rjabovnak, amelyeket végül az FSZB elkobzott.

1995 tavaszán Rink eladott – a nyomozati anyag szerint „önvédelmi célra” – egy fiolányi mérget Artur Talanovnak, aki akkoriban Lettországban élt.

A fiola tartalmáért, ami körülbelül száz halálos dózisnak felelt meg, Rink a tanúvallomása szerint “1500 vagy 1800 dollárt” kapott.

A nyomozati anyag szerint a Talanov által megvásárolt fiola végül Vlagyimir Kutszisvilihez, a Rosbusinessbank egykori igazgatósági tagjához került, aki régóta ismerte a meggyilkolt Kivelidit. Kutszisvilit 2007-ben a bíróság bűnösnek találta Kivelidi meggyilkolásában: a nyomozók szerint Kutszisvili a bankár irodájában járt, és lehetősége volt a mérget a telefonkagylóra applikálni.

A többi méregfiola sorsa ismeretlen.

Rink az ügyben nem nyilatkozott a Novaja Gazeta újságíróinak.

Írta: Roman Slejnov (OCCRP)

Fordította: Orosz Kata

Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.

 

tetszett_a_cikk3