Bezárás
Líbia-Ciprus

Cipruson keresztül lopta el a közpénzt a líbiai közbeszerzési hivatal egykori vezetője

Az egykori líbiai diktátor, Moammer Kadhafi közbeszerzésekért felelős embere milliókat lopott saját kormányától, majd Cipruson bejegyzett offshore cégek és bankszámlák segítségével mosta tisztára a pénzt külföldön – derült ki Ciprusról nemrégiben kiszivárgott dokumentumokból. A líbiai közbeszerzési hivatal korábbi vezetőjét azzal vádolják a líbiai hatóságok, hogy az általa kezelt szerződések értékének akár húsz százalékát is elsikkasztotta, amihez  legalább tizenhat bankszámlát és hét ciprusi céget használt fel.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

1989 és 2011 között Ali Ibrahim Dabaiba vezette Líbiában az ország infrastruktúrájának fejlesztéséért felelős ügynökséget, az Igazgatási Központok Fejlesztési Hivatalát (Organization for Development of Administrative Centers, röviden ODAC). Dabaiba vezetősége alatt a hivatal 1 391 szerződést kötött, 45,4 milliárd líbiai dinár (több mint kilencezer milliárd forint) összértékben.

A tripoli hatóságok szerint Dabaiba hat- és hétmilliárd dollár közötti összeget (körülbelül másfél-kétezer milliárd forintot) sikkaszthatott el aránytalanul magas “jutalékok” felszámításával, vagy azzal, hogy a vele kapcsolatban álló (vagy éppen ténylegesen a saját tulajdonában lévő) cégeknek ítélte oda a közbeszerzéseket. A tripoli hatóságok 2013-ban nyomozást indítottak Dabaiba tevékenységével kapcsolatban, amelyben a férfi bátyja és fiai is érintettek.

Az IRPI olasz újságírószervezet riportere és az OCCRP-val együttműködő független ciprusi riporter egy hathónapos nyomozás keretében tárta föl, mi lett az elsikkasztott pénzek sorsa.

Magánvagyon közbeszerzésekből

Az egykori földrajztanár Ali Ibrahim Dabaiba nem sokkal Kadhafi hatalomátvétele után, 1969-ben lett a tengerparti líbiai város, Miszráta polgármestere. 1983-ban kezdett az ODAC-nál dolgozni, és 1989-től 2011-ig a hivatal  igazgatója volt.

Az ODAC feladata az volt, hogy Líbia jelentős olajvagyonának egy részét az ország infrastruktúrájának fejlesztésére fordítsa. Dabaibának a hivatal vezetőjeként tárgyalt és döntött a közbeszerzésekről és ő felügyelte a beszállítók kifizetését.

Az ODAC könyvelésében felbukkanó szabálytalanságokra még a Kadhafi-rezsim idején felfigyeltek, ám részletesen sosem tárták fel őket, mivel Kadhafi és fiai is részt vettek a hivatal vezetésében.

Kadhafi 2011-es bukása után az új vezetés már kevésbé volt hajlandó szemet hunyni a szabálytalanságok fölött. 2012-ben az ország új irányító testülete, a Líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács lopott vagyonok állítólagos birtoklásáért feketelistára tett több líbiai állampolgárt, köztük Dabaibát is.

Dabaiba ekkora már elmenekült Líbiából; jelenleg feltehetően Isztambulban él.

Az újságírók által megszerzett dokumentumok között van több tucat, az ODAC-nak kiállított számla is, még Dabaiba vezetőségének idejéből. Ezekből kiderül, hogy Dabaiba olyan cégekkel kötött szerződést, amelyekkel saját maga is kapcsolatban állt, valamint hogy akár húsz százalékos jutalékot is felszámolt azoknál a közbeszerzési szerződéseknél, amelyeknek a tárgyalásában részt vett.

A kiszivárgott dokumentumok alapján Dabaibának legalább tizenhat magán bankszámlája volt Cipruson, ciprusi és külföldi bankoknál egyaránt. Ezekből a dokumentumokból egy többmillió dollár értékű befektetési portfolió képe rajzolódik ki, ami nehezen összeegyeztethető Dabaiba hivatalos bevételeivel: líbiai hatóságok szerint a férfi hivatalos fizetése az ODAC-nál csak évi 15 600 dollár (kb. négymillió forint) volt.

A líbiai hatóságok világszerte száznál is több cég után nyomoznak, amelyek Dabaibához köthetők. A volt líbiai hivatalnokhoz köthető többek között 65 cég az Egyesült Királyságban, 16 a Brit Virgin-szigeteken, 22 Máltán, hat Indiában és három Liechtensteinben. Az offshore cégháló egy részének kiépítése Ciprushoz köthető, ahol Dabaiba élt is egy ideig.

Egyszer tulajdonos, máskor alkalmazott

Dabaiba legalább hét ciprusi, két kanadai, és három liechtensteini céget használt arra, hogy az ODAC-nak számlázzon és az így elsikkasztott pénzeket külföldre utalja, illetve befektesse. Dabaiba ezeknek a cégeknek vagy alkalmazottja, vagy tulajdonosa volt. Szintén közös a cégekben, hogy mindegyik köthető Dabaiba egy régi barátjához, a 2014-ben elhunyt líbiai üzletemberhez, Ahmed Lamlumhoz.

Lamlum segített Dabaibának létrehozni és működtetni az offshore-birodalmat. A két férfi által közösen használt egyik cég a ciprusi székhelyű Fabulon Investments, ami Global Business Network International néven jelenleg is működik.

Honlapja szerint a Fabulon Investments irodai berendezésekre, iroda-automatizálásra és irodaszerekre specializálódott cég.

A cég kulcsszerepet játszott a líbiai közpénzek elsikkasztásában: a Fabulon Investments is kapott pénzt az ODAC-tól, ráadásul több másik Dabaiba-cég telephelyeként is működött Cipruson.

A cégjegyzék szerint a Fabulon Investments tényleges tulajdonosa Ahmed Lamlum volt, vagyis a cég nyeresége végső soron hozzá került – legalábbis papíron. Ami Dabaiba szerepét illeti, a kiszivárgott dokumentumok hol a Fabulon Investments alkalmazottjaként, hol annak vezetőjeként, hol a cég ügyvezető igazgatójaként hivatkoznak rá.

1997 augusztusa és 1998 szeptembere között a Fabulon Investments legalább kilenc számlát állított ki az ODAC-nak, nagy tételben megrendelt építési anyagokért és lakberendezési tárgyakért. A teljes kiszámlázott összeg meghaladta az 5,4 millió dollárt (kb. másfél milliárd forintot).

Nem tudni, hogy ennek az összegnek mekkora hányada vándorolt Dabaiba személyes számlájára, vagy hogy kapott-e kenőpénzt az ODAC-szerződésekért, amelyeket az ügynökség a Fabulon Investments-szel kötött. Az viszont tudható, hogy a Fabulon Investments-től Dabaiba kilencvenezer dolláros (kb. huszonötmillió forintos) évi fizetést kapott.

A ciprusi ügynök

Dabaiba és Lamlum több más ciprusi céget is használt pénzmosásra. Az egyik ilyen cég, az Olexo Ltd., Dabaiba Egyesült Királyságban található ingatlanait kezelte.

2004 május 27-én Ahmed Lamlum és felesége, akik ekkor az Olexo tényleges tulajdonosai voltak, megbíztak egy helyi ügyvédi irodát, az Andreas Neocleous & Co-t, hogy ruházza át a cégben lévő részvényeik tulajdonjogát “Ali Ibrahim Dabaibára, vagy bármely, Dabaiba által kijelölt személyre.”

Az ügyvédi iroda teljesítette a Lamlum házaspár kérését, és az Olexa részvények tulajdonjogát átruházta Dabaibára, aki így a cég tényleges tulajdonosa lett.

Az Andreas Neocleous & Co Ciprus egyik legnagyobb ügyvédi irodája. Úgy tűnik, hogy az iroda és annak leányvállalatai több másik ciprusi Dabaiba-cégnek is biztosítottak névleges igazgatókat és részvényeseket.

A ciprusi Dabaiba-cégeket az Andreas Neocleous & Co ügyvédi iroda limasszoli székhelyének címére jegyezték be. 2017 novemberéig maga Andreas Neocleous, az ügyvédi iroda alapítója volt a Fabulon Investments (jelenleg Global Business Network International) névleges igazgatója.

(Andreas Neocleous 2017 novemberében visszavonult, miután ügyvédi irodáját és egyik fiát a ciprusi bíróság 2017-ben bűnösnek találta egy, a Dabaiba-cégekhez nem kötődő, nagy politikai visszhangot kiváltó vesztegetési ügyben.)

Mi lett a pénzzel?

Dabaiba és Lamlum egy globális fantomcéghálózat segítségével kanadai, skóciai, és németországi ingatlanokba fektette a pénzt.

A két líbiai 1995 decemberében alapította meg a Weylands International Trading Inc.-t Kanadában; a cég elnöke Lamlum, alelnöke pedig Dabaiba volt. A Weylands kapott egy egymillió dolláros hitelt egy másik, Liechtensteinben működő Dabaiba-cégtől, a Transinfótól, amelynek szerződése volt az ODAC-kal.

Dabaiba lényegében saját magának kölcsönzött pénzt, amit aztán a rákövetkező évben arra használt, hogy egy 4,5 millió kanadai dollár (közel egymilliárd forint) értékű ingatlant vásároljon Montreálban.

A Weyland megalapítása más módon is kifizetődőnek bizonyult: 1997-ben és 1998-ban a cég többször is számlázott az ODAC-nak gumiabroncsokat, orvosi berendezéseket és irodabútorokat, több mint 2,3 millió dollár (hatszáznegyven millió forint) összértékben.

A gyanú szerint egy skóciai luxusingatlanhoz, a 1552-ben épült, négyszázötven holdas birtokon fekvő Taymouth Castle-höz is köze lehet a volt líbiai hivatalnoknak. Az Egyesült Királyságban több másik luxusingatlanra is rátehette a kezét egy skóciai cégekből álló hálózat, amelyet állítólag Dabaiba használt pénzmosásra. Ez az információ egy 2014-ben küldött, bizalmas kérvényből származik, amelyben a líbiai főügyész az Egyesült Királyság hatóságaitól kért jogi segítséget.

A Guardian számolt be róla, hogy Dabaibához és családtagjaihoz köthető cégek a befektetői hat nagynevű angol ingatlannak, amelyek jelenlegi értéke meghaladja a huszonötmillió fontot (kb. kilencmilliárd forintot). A Sunday Times a közelmúltban írta meg, hogy Dabaiba hárommillió font (kb. egymilliárd forint) összértékű ingatlanokat halmozott fel Edinburghban.

A líbiai nyomozókkal együttműködő vagyonvisszaszerzési csapat Németországban is talált két luxusingatlan, amelyek a Dabaiba-család birtokában vannak. A Brandenburgban és Berlinben található ingatlanok értéke nem ismeretes.

Írta: Sara Farolfi (IRPI) és Stelios Orphanides

Fordította: Orosz Kata

Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.

A kiemelt grafika Edin Pasovic (OCCRP) munkája.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom