Bezárás
Azerbajdzsán

Amerikai megbízásokat és hitelgaranciát kapott az azeri elnökhöz köthető légitársaság

Egy olyan teherszállítással foglalkozó légitársaság kötött jövedelmező szerződéseket az amerikai hadsereggel, amelyet a múltban közvetlen szálak fűztek az azeri elnöki családhoz – derült ki dokumentumokból, amelyeket az OCCRP riportere az Egyesült Államokban benyújtott közérdekű adatigénylés révén szerzett meg. A Silk Way Airlines az Egyesült Államoktól kapott hitelgarancia segítségével vásárolta repülőgépflottájának egy részét.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

A közérdekű adatigénylés nyomán kapott információkból az is kiderül, hogy a Silk Way titkolta, ki a légitársaság tényleges tulajdonosa – talán azért, hogy így javítsa esélyeit nagyértékű amerikai hitelgaranciák és katonai szerződések elnyerésére.

Azeri légitársaság a háborús övezetben

2005 végén, amikor az afganisztáni háború már negyedik éve tartott, az amerikai kormány megbízta a Silk Way Airlines-t, hogy szállítson lőszert és más, nem halálos katonai eszközöket az Egyesült Államok által kiképzett afgán erőknek, valamint az országban állomásozó NATO-csapatoknak (ISAF).

A Silk Way légitársaság több mint egy évtizeden át szerződésben állt az Egyesült Államok védelmi minisztériumával. A szerződések összértéke meghaladta a négyszáz millió dollárt (kb. tizenegy milliárd forintot). A légitársaság a szerződéseket részben az amerikai export-import banktól kapott, 420 millió dolláros hitelgaranciának köszönhette, amelynek segítségével a cég három Boeing 747-8-as teherszállító gépet vásárolt.

A vitatott megítélésű 2014-es hitelgarancia-megállapodás lehetővé tette, hogy a Silk Way kedvező kamatozású hitelt vegyen föl. A megállapodás értelmében, ha a légitársaság nem tudná visszafizetni a 420 millió dolláros hitelösszeget, a veszteséget nem a cég részvényesei írják le, hanem elsősorban az állami tulajdonú azeri bank, a pénzmosási botrányban is érintett International Bank of Azerbaijan.

A Silk Way légitársasághoz egy másik vitatott ügy is kötődik. Tavaly júliusban a Trud nevű bolgár hírportál nyilvánosságra hozott egy Azerbajdzsán és Bulgária közötti diplomáciai üzenetváltást. A kiszivárgott levelezésből derült ki, hogy 2014 és 2017 között az azeri légitársaság legalább 350, diplomáciai engedéllyel rendelkező járatot arra használt, hogy “több száz tonna fegyvert” szállítson a Közel-Keleten és másutt található háborús övezetekbe.

A selyemút a Karib-szigetekig is elér

A Silk Way Airlines tulajdonosa a Silk Way Group cégcsoport, amelynek jelenleg tizenegy cégből áll a portfóliója. 2017-ig szintén ehhez a cégcsoporthoz tartozott a Silk Way Bank.

A Szabad Európa Rádió 2010-es oknyomozó riportja szerint Arzu Alijeva, az azeri elnök fiatalabbik lánya volt a bank három tulajdonosának egyike.

A legkorábbi ismert hivatkozás a Silk Way Airlines tulajdonosi hátterére 2006-ból származik. Ekkor nyújtották be azt az AMC 207-es űrlapot, amelynek másolatát az OCCRP közérdekű adatigényléssel megszerezte. Minden légitársaságnak, amelyik az amerikai hadseregnek akar szállítmányozni, be kell nyújtania ezt az űrlapot.

A Silk Way Airlines által benyújtott űrlapon az szerepel, hogy a légitársaság tulajdonosa egy IHC nevű, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett offshore cég. A légitársaság nem szolgáltatott információt arról, hogy ki az IHC tulajdonosa, jóllehet van kifejezetten erre vonatkozó kérdés az űrlapon. Az IHC tulajdonosát a Brit Virgin-szigetek titoktartási szabályozása miatt nem lehetett azonosítani.

Kérdés, hogy az Egyesült Államok miért engedélyezte a Silk Way-nek, hogy a hadseregnek szállítmányozzon annak ellenére, hogy a légitársaság nem közölt információt tényleges tulajdonosáról. Ilyen esetekben általános előírás, hogy a tényleges tulajdonost meg kell nevezni. A védelmi minisztérium szállítási parancsnoksága nem válaszolt az újságírók megkeresésére.

Az IHC cég igazgatóján, egy Dzsavád Dbila nevű férfin keresztül kapcsolódik az azeri elnöki családhoz. Dbila 2016-ban tagja volt a Silk Way Bank felügyelőbizottságának, ami ekkor még a Silk Way cégcsoport tagja volt. A Meydan TV nevű független azeri újságírószervezet szerint Dbila 2012 és 2013 között a Silk Way Inn nevű céget igazgatta, és az Alijev-család és partnereinek befektetéseit felügyelte Grúziában.

Titokzatos köztisztviselő a cégcsoport élén

2007-ben a Silk Way légitársaság egy pályázatot nyújtott be a washingtoni közlekedési minisztériumhoz, amiben az szerepelt, hogy a cég tulajdonosa negyven százalékban az IHC, hatvan százalékban pedig az SW Holding, amelynek “tényleges vezetője” egy Zaur Ahundov nevű azeri állampolgár, egykori kormányzati tisztviselő. A légitársaság a 2007-ben benyújtott iratokban sem közölt információt az IHC tulajdonosairól.

A Silk Way légitársaság 2014-es hitelgarancia-pályázatából az derül ki, hogy ebben az időszakban Zaur Ahundov már százszázalékos tulajdonosa a Silk Way Groupnak; a cégcsoport portfóliójában lévő cégek ekkorra már több milliárd dollárt értek.

Az 50 éves Ahundovról viszonylag keveset tudni. Életének nagy részét különböző kormányzati pozíciókban töltötte Azerbajdzsánban. A 2003-as privatizációs hullám idején ő volt a bakui repülőtér igazgatója; ebben az időszakban kebelezte be az állami Azerbaijan Airlines több üzletágát a Silk Way Holding.

A Silk Way Airlines egyik alapítója 2001-ben Ahundov volt; a férfit 2005-ben a légitársaság elnökévé nevezték ki. 2006-ban az egész Silk Way cégcsoport elnöki pozíciójába emelték Ahundovot; ezt a posztját azóta is tartja.

Egy dokumentum szerint 2010-ben Ahundov a Silk Way Bank felügyelőbizottságának elnöke volt. Ugyanezen a dokumentumon szerepel Arzu Alijeva neve is, mint a bank alapítója és részvényese.

Nem világos, hogy a köztisztviselői szférából érkező Ahundovból hogyan lett a több milliárd dolláros vagyonnal – többek közt tíz repülőgéppel, biztosítóval, építőipari vállalkozással és repülőgépkarbantartó céggel – rendelkező Silk Way cégcsoport tulajdonosa. Az sem világos, hogy Ahundov hogyan szerezte meg a cégcsoport tulajdonjogát az IHC-től.

Az azeri korrupciós botrányokat figyelemmel követők azonban azt mondják, hogy a forgatókönyv ismerős. Richard Kauzlarich, az Egyesült Államok 1994-1997 közötti azerbajdzsáni nagykövete szerint “visszatérő eleme ez Azerbajdzsánban a korrupt üzleti tranzakcióknak: jön egy ismeretlen, akit megtesznek a cég arcának, de nem ő a tényleges tulajdonos.”

Írta: Devansh Mehta

Fordította: Orosz Kata

Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.

A cikk a Columbia Egyetemen működő Stabile Oknyomozó Újságíróközponttal együttműködésben készült.

Nyitókép: A Silkway gépe felszáll Hong Kongban 1999-ben. Fotó: Wilco / OCCRP

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom