Bezárás
Oroszország

Meghamisított aláírások és kisemmizett gazdák: így jutottak milliós vagyonhoz Putyin testőrei

Putyin egykori testőrei, akik valamikor még az orosz elnök személyes biztonságát vigyázták, ma már vagyonos földbirtokosok, illetve kulcsfontosságú pozíciókban dolgoznak. A földek korábbi tulajdonosai – egy Moszkva-közeli, hatalmas baromfiüzem volt munkatársai, köztük háborús veteránok és nyugdíjasok – állítják, hogy a földeket csalással vették el tőlük. Befolyásos üzletemberek és bűnözők egy csoportja manipulációt, hamisítást, megfélemlítést, és veréseket  bántalmazást is bevetett, hogy megszerezze tőlük a földjeiket.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Az OCCRP-partner Novaja Gazeta oknyomozó riportja bemutatja, hogyan forgatták ki vagyonukból az embereket, majd osztották fel a földeket tucatnyi kisebb területre, és végül hogyan osztották szét azokat Putyin legújabb kegyencei, a Szövetségi Őrgárda és az Elnöki Biztonsági Szolgálat tagjai között.

Értékes birtokok Moszkva közelében

Putyin nem sokkal elnökké választása után telepedett le a Novo-Ogarjevo birtokon, az Ogyincovszkij kerületben. Ezután nem sokkal az egekbe szöktek az ingatlanárak a köznyelvben csak Rubljovka néven emlegetett környéken. Ezen a területen működött még a szovjet időkben egy hatalmas állami üzem, a Gorkij-2 baromfigazdaság.

Mára az itt található földbirtokok tulajdonosai Oroszország leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei.

A 2000-es évek közepén az Elnöki Biztonsági Szolgálat és a Szövetségi Őrgárda számos tagja kapott értékes birtokokat a jelenleg magánkézben lévő baromfitenyésztő gazdaságtól vagy annak leányvállalataitól.

A földekhez nyomott áron – esetenként a piaci érték alig kettő százalékáért – jutottak hozzá. A biztonságiak közül volt, aki drága házat épített új telkén; mások eladták a birtokukat és milliomosok lettek.

Három olyan férfi, aki nagyon jól járt az ügyleten, korábban Putyin személyes testőrségében szolgált.

Viktor Zolotov jelenleg az Orosz Nemzeti Gárda parancsnoka; Oleg Klimentijev a Szövetségi Őrgárda helyettes igazgatója, Alekszej Gyumin pedig a honvédelmi miniszter helyettese volt, akit később a tulai terület kormányzójának neveztek ki.

Zolotov fia és sógora összesen két hektárt kaptak, ami ma már több mint másfél milliárd rubelt (körülbelül 6,5 milliárd forintot) ér.

A kollégái által „szerény emberként” jellemzett Klimentijev is kapott egy telket, akár csak a férfi 16 éves lánya. Klimentijev bevallott jövedelme 2015-ben, miután eladta a telket, 21 millió rubelre (kb. százmillió forintra) ugrott. Klimentijev felesége, Irina is kapott földbirtokot, amelyért csak a piaci ár 2 százalékát fizette.

Gyumin családja szintén gyarapodott. A férfi apja csaknem fél hektárt kapott a Rubljovkán, testvére hatalmas birtokra tett szert, amely akár 8 millió dollárt (több mint kétmilliárd forintot) is érhet, és Gyumin sógora is több millió dolláros befektetésekhez jutott hozzá.

Eközben a földek tulajdonjogáért zajlik a küzdelem.

Szignó a síron túlról

Nyikolaj Uvarov. Fotó: Anna Artemeva/Novaya Gazeta

A küzdelem egyik központi alakja egy Nyikolaj Uvarov nevű nyugdíjas, aki számtalanszor fellebbezett a bíróságon, hogy visszaszerezze az ingatlant, amiről azt állítja, hogy azt apjának, Alekszejnek ígérték.

Nyikolaj szerint az apja 1933-ban, 21 éves korában kezdett dolgozni a Gorkij-2 állami gazdaságban. 1941-ben az idősebb Uvarov a Vörös Hadseregben harcolt – Moszkvát védte, majd a fehérorosz fronton is szolgált. Alekszej Uvarov túlélte a háborút, és 1946-ban visszatért az állami gazdaságba, ahol 1984-es nyugdíjba vonulásáig sofőrként dolgozott.

A Szovjetunió összeomlása után a Gorkij-2 baromfitenyésztő gazdaságot a gazdaság több mint 1100 dolgozója privatizálta. A gazdaságból nyugdíjba vonuló Alekszej Uvarov is jogosult volt a részesedésre. Uvarov 1996-ban hunyt el, és minden vagyonát fiára, Nyikolajra hagyta.

Akárcsak az állami gazdaság többi dolgozójának, Alekszej Uvarovnak is egy 1,74 hektáros földbirtokot kellett volna kapnia. Évekkel később, amikor Nyikolaj Uvarov meg akarta keresni az apja telkéhez tartozó papírokat, meglepődve fedezte fel, hogy öröksége a gazdaságból nem egy ingatlan, hanem 15 darab elsőbbségi jogot biztosító részvény. Úgy tűnt, hogy az apja a részvényeket a földjéért cserébe kapta, amelyet eladott a Gorkij-2-est üzemeltető cégnek. Valami azonban nagyon nem stimmelt.

A dátumozás szerint a földet részvényekre cserélő tranzakcióra 1998-ban került sor – két évvel azután, hogy az idősebb Uvarov elhunyt.

Ekkor Nyikolaj számára világossá vált, hogy valaki valószínűleg meghamisította a dokumentumokat, hogy ellopja az örökségét. Nyomozni kezdett, és rájött, hogy sok más dolgozóval is ugyanez történt.

Uvarov harcolni kezdett az ingatlan visszaszerzéséért; hamarosan egy csoport hasonlóan megtévesztett részvényes csatlakozott hozzá. Évekig küzdöttek az igazukért, ám mára a legtöbben feladták. Néhányan meghaltak, mielőtt a pereskedés véget ért volna. Egyesek beleegyeztek a kis összegű kártérítésbe.

Ma már csak a közel nyolcvan éves Nyikolaj Uvarov folytatja a küzdelmet. A férfi már közel húsz éve próbálja bizonyítani, hogy csalás és lopás következtében vesztette el a földjét.

Számtalan pert vesztett már el; több tucat, ha nem több száz panaszt emelt; megfenyegették, és egy brutális támadást is túlélt. Uvarovnak 10 millió rubelt (kb. 42 millió forintot) ajánlottak a telekért, de ezt elutasította, mivel elhatározta, hogy bizonyítani fogja az eredeti bűncselekményt.

Uvarov összegyűjtött dokumentumaiból pontosan rekonstruálható, mi történt a Gorkij-2-es gazdasághoz tartozó földekkel.

A nagy földlopás

1998 májusában egy Mihail Troskov nevű ember jelent meg a Gorkij-2-es gazdaság dolgozóinak gyűlésen. Bár egyetlen napot sem dolgozott a gazdaságban, Troskov szabta meg a gyűlés napirendjét, és bejelentette az összegyűlteknek, hogy részvényesei lesznek a gazdaságot birtokló cégnek: mindenki 15 darab, elsőbbségi jogot biztosító részvényt kap majd a földjéért cserébe.

A cég ügyvezetői támogatták Troskov javaslatát, és 1998. szeptember 30-ig több mint ezer földcseremegállapodást kötöttek.

Uvarov apját, aki két évvel korábban meghalt, szintén felsorolták azok között, akikkel aláírták a földcsereüzletet – akárcsak Viktor Rumjancsevet, aki 1997-ben halt meg. Nyikolaj Uvarov több mint száz ilyen esetet talált.

Úgy tűnik, hogy a még élők aláírásait is hamisították. Sokan, akik azt állították, hogy becsapták őket, közösen indítottak keresetet. Maga Uvarov személyesen képviselt a bíróságon 27 embert ilyen ügyben. Ám bármilyen bizonyítékot is nyújtott be, a keresetet elutasították.

A Gorkij-2-es gazdaság földjeinek lenyúlása nem volt különösebben ötletes. Egy ügyvéd szerint, aki a dolgozókat képviselte és anonimitást kérve nyilatkozott, hasonló módszereket máshol is alkalmaztak Oroszországban.

A stróman akcióba lép

A földek elcsalása csupán a dolgozók kisemmizésének első szakasza volt. 1998 októberében, miután a dolgozók földjeit elsőbbségi jogot biztosító részvényekre cserélték, a cég közel 400 000 törzsrészvényt bocsátott ki. A korábbi részvények számának megötszörözése elértéktelenítette a dolgozók részvényeit, ráadásul az újonnan kibocsátott törzsrészvények – a régi, elsőbbségi jogot biztosító részvényekkel ellentétben – szavazati joggal ruházták fel tulajdonosukat a részvényesek gyűlésén.

Troskov, aki az ellentmondásos megítélésű földcserét kezdeményezte, bevásárolt: a vételre kínált új részvények mintegy 12 százalékát ő vette meg. A részvényekért mindössze 50 000 rubelt (kb. 200 000 forintot) fizetett.

Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy Troskov és mások, akik az újonnan kibocsátott részvényeket felvásárolták, csupán strómanjai voltak a baromfitenyésztő üzem új tulajdonosainak: három, egymással régóta kapcsolatban álló üzletembernek.

Troskovot egy Trinity nevű holding alkalmazta; ez a cég lett később a Gorkij-2 egyik fő tulajdonosa, egy Tyimofej Klinovszkij nevű emberrel egyetemben. A Trinity mögött két üzletember – David Jakobasvili és Gavril Jusvajev – állt, akik komoly bűnözői körökkel álltak kapcsolatban.

Troskov mindenféle magyarázat nélkül egyszerűen megajándékozta a triót újonnan szerzett részvényeivel, akik így több hektárnyi területet szereztek meg a Rubljovkán.

Az újságírók nem tudtak kapcsolatba lépni Troskovval. Egyetlen, a Rubljovkán földet szerző biztonsági tiszt sem válaszolt az újságírók megkeresésére.

A Gorkij-2-es gazdaság volt dolgozóinak nem sikerült visszaszerezni a földeket, ami magyarázatot adhat arra, hogy az új tulajdonosok miért adták el Putyin biztonsági embereinek az ingatlanokat túlzottan kedvező áron: lehetséges, hogy ez egyfajta biztosítás volt. Mindaddig, amíg az ingatlanok egy része az elnök csókosainak birtokában van, nem valószínű, hogy bármelyik bíró a kisemmizett dolgozók és nyugdíjasok javára fog ítélni.

Írta: Roman Anin

Fordította: Orosz Kata. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.

Kiemelt grafika: Natalya Yamshchikova/OCCRP

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom