Bezárás
Oroszország

Egy orosz oligarcha embere kitálalt egy újságnak a „piszkos ügyekről,” majd eltűnt

Jevgenyij Prigozsin orosz oligarcha irányította a hírhedt szentpétervári trollhadsereget, de más, Putyin érdekeit szolgáló manőverek is köthetők médiabirodalmához. Egyik embere kitálalt egy orosz lapnak számos piszkos ügyről, amelyet Prigozsin számára végzett, betekintést engedve ezzel a nagyhatalmú oroszok világába, amelyben gyilkosságok is előfordulnak. „Büntetésképp” a forrás egy időre eltűnt, a Novaja Gazeta pedig levágott birkafejet talált a szerkesztőség előtt. A férfi előkerült, de azonnal vissza is vonta minden szavát.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!

Prigozsint – akire néha Putyin szakácsaként hivatkoznak, mivel az ő cégei főznek azokon az elnöki vacsorákon, ahol Putyinnak külföldi vendégei vannak – az Egyesült Államokban feketelistára tették és vádat emeltek ellene, mivel ő pénzelte a trollgyárat, azaz Internet Research Agency nevű szentpétervári céget, amelyet a 2016-as amerikai elnökválasztásba való beavatkozással vádolnak.

Feltételezhető, hogy egy magánkézben lévő félkatonai szervezet, a Wagner mögött is Prigozsin áll. A szervezetet azzal gyanúsítják, hogy Szíriában, Kelet-Ukrajnában, és másutt is az orosz kormány nevében vesz részt a harcokban.

Prigozsin egyik beosztottja, a 61 éves Valerij Amelcsenko az OCCRP orosz partnerének, a Novaja Gazeta újságírójának, Denisz Krotkovnak adott interjút arról, mivel teltek az oligarcha biztonsági csapatának munkatársaként eltöltött évei.

Amelcsenko 2017-ben találkozott először a Novaja Gazeta újságírójával, akinek aztán többször is hosszas interjút adott. Az interjúk során néhány piszkos munkáról – köztük egy gyilkosságról – osztott meg részleteket. Amelcsenko állításainak nagy részét a Novaja Gazeta újságírói független forrásból származó bizonyítékokkal is meg tudták erősíteni, és egyszer sem kapták a férfit hazugságon.

Amelcsenko tavaly októberben, emberrablásra utaló körülmények között eltűnt.

Miután a Novaja Gazeta megjelentette az interjúkon alapuló cikket, a férfi előkerült, és bár elismerte, hogy beszélt az újságíróval, tagadta, hogy a lapban közöltek elhangzottak volna az interjúk során.

„Csak egy kicsit piszkos” munkák

Bár Amelcsenko soha nem kapott utasításokat közvetlenül magától Prigozsintól, a parancsnoki láncban, amelyet a férfi felvázolt, egyértelműen szerepeltek az oligarcha magas beosztású munkatársai.

Amelcsenkót Andrej Mihailov bérelte föl, aki 2012 és 2013 között dolgozott Prigozsinnak. Mihailov tevőleges szerepet játszott az oligarcha médiabirodalmának és hírhedt trollhadseregének megszervezésében.

Amelcsenko elmondása szerint Mihailov vezetése alatt „csak egy kicsit piszkos” munkákat végzett; feladata főleg emberek és intézmények megfigyelése volt.

Felidézett például egy moszkvai utat, amikor az volt a feladata, hogy a Novaja Gazeta telephelyén figyeljen meg egy nőt. A nő Marija Kuprasevics lehetett, akit Prigozsin emberei béreltek fel, hogy munkát vállaljon a Novaja Gazeta hirdetési osztályán, és így lehetősége nyíljon információt gyűjteni az újság dolgozóiról és készülő cikkeiről.

Amelcsenko egy 2013-as esetet is felidézett, amikor egy megrendezett közlekedési balesetben vett részt. Lefizettek egy hajléktalant, hogy vállalja az „áldozat” szerepét.

Az volt a feladata, hogy elüttesse magát egy autóval, amelyet Jelena Cserevko üzletasszony vezetett. Cserevko a „baleset” előtt egy ingatlanügyben került összetűzésbe Prigozsinnal.

Egy idő után a kicsit piszkos munkák kezdtek eldurvulni. Mihailov elmondása szerint Amelcsenko egy barátjával együtt 2013 őszén Szocsiba utazott, hogy „alaposan elbeszélgessen” egy Anton Griscsenko nevű helyi bloggerrel, aki huipster néven publikált és „valami sértőt” írt Putyinról.

Amelcsenko szerint a bloggert, aki autóalkatrészekkel kereskedett, egy adás-vétel ürügyén csalták el a találkozóra. A konfrontáció eredményeként a bloggernek eltört a kulcscsontja, és nem sokra rá teljesen felhagyott a blogolással. Griscsenko nem akart nyilatkozni az ügyről.

Kitérő Ukrajnában

Amelcsenko részt vett a Majdan (Függetlenség) téri tüntetéseken Kijevben, ahol állítása szerint eltöltött egy kis időt „egyedül” 2013 vége és 2014 eleje között.

Mikailov szerint, akit 2013-ban elbocsátottak Prigozsin alkalmazásából, Amelcsenko azért utazott Kijevbe, hogy kifizesse a „demonstrációk” megszervezését. Mihailov feltehetőleg azoknak a fiatal férfiaknak a csoportjára utalt, akik kormánypárti jelszavakat skandáltak és megtámadták a kormányellenes tüntetőket a Majdanon.

2014 és 2016 között Amelcsenko legfőképp Ukrajnában dolgozott; többek között a szakadár Luhanszki Népköztársaságban is járt. Amelcsenko keveset beszélt az ottani feladatairól, de utalt rá, hogy egy ismert figurával folytatott „beszélgetés” során használtak egy 9 milliméteres, hangtompítóval felszerelt PB pisztolyt Luhanszkban. Az ismert személyre Amelcsenko csak úgy hivatkozott, hogy „Plotnyickij jobb keze”.

Ihor Plotnyickij a Luhanszki Népköztársaság vezetője volt ebben az időszakban, az Amelcsenko által elmondottak pedig meglehetősen hasonlítanak Plotnyickij egyik asszisztensének, Dmitrij Karagajev meggyilkolásának körülményeire. Karagajev lőtt sebekkel borított holttestét 2016-ban fedezték fel egy luhanszki emeletesház lépcsőházában.

Méregbokréta

A Novaja Gazeta újságírói először egy moszkvai méregtámadás kapcsán hallottak Amelcsenkóról. A támadást egy Ljubov Szobol nevű ügyvéd férje ellen követték el.

Szobol a Putyin-kritikus Alekszej Navalnyij ellenzéki politikus Korrupcióellenes Alapítványánál dolgozik, és 2016-ban munkájából adódóan sokat foglalkozott az elnök szakácsát érintő ügyekkel. Szobol azokat a több milliárd dolláros közbeszerzési pályázatokat vizsgálta, amelyeket a Prigozsinhoz köthető cégeknek ítéltek oda.

2016. november 25-én este Szobol férje, Szergej Mohov szociológus, lapkiadó hazafelé tartott. Szobol és Mohov moszkvai lakóháza előtt egy fiatal, szakállas férfi várakozott, kezében egy csokor virággal.

Mikor Mohov elhaladt a fiatal férfi mellett, éles szúrást érzett a lábában, aztán rángógörcsei lettek, és összerogyott.

Mohov kórházba került, ám végül felépült. Az orvosok szerint valamilyen gyógyszert, talán egy antipszichotikus hatású vegyületet adhattak be neki.

A térfigyelő kamera felvételén szereplő támadóról két évvel később kiderült, hogy Oleg Szimonovnak hívják. Amikor a riporterek kapcsolatba léptek Szimonov feleségével, az asszony megerősítette, hogy a felvételen szereplő férfi a férje, ám az újságíróknak azt mondta, hogy Szimonov már nem él.

Halálos injekció

Szimonov felesége azt mondta, csak a férfi halála után eszmélt rá, hogy „nem ismerte azt az embert, akivel élt.” Az özvegy Szimonov temetésén találkozott először elhunyt férje néhány ismerősével. Férje egyik ismerősét az asszony felismerte az egyik fotón, amit az újságírók mutattak neki: Amelcsenko volt az.

Amelcsenko azt mondta, közös ismerősökön keresztül találkozott Szimonovval. A fiatal férfi, aki farmakológiát is tanult, és egy gyógyszertárban dolgozott, 2015 végén vagy 2016 elején említette meg Amelcsenkónak, hogy másodállást keres.

Miután csatlakozott a csapathoz, a titkos műveletekben egyre nagyobb szerephez jutottak a különféle kábítószerek és mérgek.

2016-ban Amelcsenko és csapata Pszkov városába utazott, hogy méreginjekcióval támadjon meg egy ott élő bloggert, Szergej Tyihonovot. Amelcsenko volt az őrszem, Szimonov feladata pedig az volt, hogy az akció után kocsival elvigye a többieket a helyszínről. Tyihonov, aki skobars néven publikált, a méreginjekció beadása után nem sokkal elhunyt; hivatalosan szívroham végzett vele.

Amelcsenko azt nyilatkozta, hogy nem volt köze a Mohov elleni méregtámadáshoz; annak részleteit csak Szimonov elmondásából ismeri.

Amelcsenko szerint Szimonov napra pontosan hat hónappal a moszkvai támadás után halt meg, megmagyarázhatatlan körülmények között.

Amelcsenko azt mondta az újságírónak, arra gyanakszik, hogy Prigozsin embereinek köze lehetett Szimonov halálához.

Eltűnt, előkerült, mindent tagad

2018. október 2-án Amelcsenko egy utolsó interjút adott a Novaja Gazeta újságírójának Szentpétervárott. Körülbelül másfél órával az interjú vége után Amelcsenko felhívta az újságírót, és némi aggodalommal a hangjában közölte, hogy két férfi követi őt. A hívás megszakadt, és az újságíró ezután hiába próbálta többször is hívni Amelcsenkót, amaz nem vette fel a telefont.

Egy órával később egy ismeretlen szólt bele Amelcsenko telefonjába.

„Itt egy Lenin sugárút 110-es szám alatti lakos beszél. Találtam két telefont és egy fél pár cipőt a földön” – mondta a hang.

A férfi, aki az Amelcsenko házával szomszédos lakóházban élt, megmutatta a cipőt és átadta az újságíróknak a két telefont, amelyet egy közeli garázs mellett talált. A telefonok megegyeztek azokkal a számokkal, amelyeket Amelcsenko használt, és a cipő nagyon hasonlított ahhoz, amelyet a férfi az interjú során viselt.

A rendőrség keresni kezdte Amelcsenkót, és a Szentpétervári Nyomozóbizottság körzeti ügyosztálya vizsgálatot indított.

Eközben a Novaja Gazeta fenyegető üzeneteket kapott. A lap irodájába egy temetési koszorú érkezett, amelyre az újságíró fényképét tűzték; ezt egy kosárban érkező birkafej követte.

A Novaja Gazeta azonban lehozta az Amelcsenko interjúin alapuló cikket. Október 24-én – három nappal a cikk megjelenése után – Amelcsenko előkerült: megjelent a rendőrségen, és kérte, hogy állítsák le a keresést.

Amelcsenko megerősítette, hogy találkozott az újságíróval és adott neki interjúkat, ám azt állította, hogy az egész ügyet – beleértve az interjúk tartalmát, az őt követő embereket, az eltűnést – az újságíró rendezte meg.

Amelcsenko azóta nem nyilatkozott az ügyben.

Írta: Denis Korotkov, Novaja Gazeta

Fordította: Orosz Kata

Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.

Kiemelt kép: Prigozsin, az oligarcha, Amelcsenko és Krotkov, az újságíró. Forrás: OCCRP

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom