Bezárás
Románia

Szabálytalan szemétégetés a cementgyárakban: mocskos játék, tiszta üzlet – dokumentumfilm

Az utóbbi évtizedekben a cementgyárak szilárd tüzelőanyagok helyett háztartási szemetet kezdtek el égetni a gyártási folyamat során. Az elméletileg viszonylag környezetkímélő eljárás a valóságban egészen másképp fest: gyanús szemétbálák, olasz szemétmaffia és tehetetlen hatóságok Romániában.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

Nem csak a cement iránti globális kereslet működteti Románia évi 750 millió dolláros cementiparát: a nyereségességhez hozzájárul az, hogy az országban működő hét cementgyár szilárd tüzelőanyag helyett évente mintegy egymillió tonna, külföldről importált szemetet éget. A súlyos problémáról a Rise Project és az OCCRP készített filmet.

Mivel a nyugati országok kétségbeesetten próbálnak megszabadulni a szemetüktől, a szemét elégetéséért fizetnek is a cementgyáraknak. A cementgyárak kétszer is jól járnak: nem kell tüzelőanyagot vásárolniuk. Épp ellenkezőleg, jövedelmük származik abból, hogy szemetet tüzelnek el.

Az eljárás környezeti szempontból is előnyös: szemetet elégetni kevésbé környezetszennyező, mint ha szenet használnának, ráadásul a szeméthegyek is csökkennek. Ez a win-win helyzet persze csak akkor áll fenn, ha az elégetendő szemetet előtte szétválogatják és megtisztítják a szerves anyagoktól, illetve ha a cementgyárak betartják a szigorú előírásokat.

Mit is tartalmaznak a takarosan becsomagolt bálák?

Mint az OCCRP dokumentumfilmjéből kiderül, a román hatóságok képtelenek ellenőrizni azt, hogy pontosan mit tartalmaznak az országba érkező, takarosan becsomagolt szemétbálák, mint ahogy a cementgyárak kibocsátásainak a független mérésére sem képesek.

A nyugati országokból kamionokon érkező szállítmányokat nehéz ellenőrizni. A környezetvédelmi őrség a határon ugyan kinyitja a kamionok rakterét, ott azonban csak a bálákat látni, amelyek bármit tartalmazhatnak.

Előfordul néha, hogy a kamionnak néhány órát várakoznia kell a napon – ilyenkor a terjengő bűzből is tudni lehet, hogy nem szétválogatott és megtisztított szemét van a bálákban.

Egy alkalommal kórházi hulladékot is tartalmazott az egyik szállítmány – ezt a típusú hulladékot a közegészségügyi kockázat miatt tilos cementgyárakban megsemmisíteni.

Az ügyészek szerint a szállítmányt egy olasz állampolgár, Dominico Delcalo cége, a Delca Energy Kft. szervezte. Delcalo az olaszországi bűnüldöző szervek számára is ismert, róla azt tartják, hogy az olasz maffiával, a Camorrával áll kapcsolatban.

Vádemelés után is zavartalanul üzletel

A Romániába érkező szemét zöme a konstancai kikötőbe érkezik hajókon – a szállítmányok jó esetben szétválogatott háztartási szemetet tartalmaznak. Azonban egy, a román ügyészek által lefoglalt, Olaszországból érkező szállítmány „ömlesztett” és szerves anyagokat tartalmazó háztartási hulladékot tartalmazott.

A szállítmányt egy Sergio Gozza nevű olasz állampolgárhoz köthető cég küldte, és az első hajó volt egy 2000 hajónyi szemétszállítmányból.

Gozzát is ismerik az olasz hatóságok: korábban Németországba próbált küldeni arzénnal szennyezett szemetet.

És bár Gozza ellen vádat emeltek, az üzletember zavartalanul dolgozik tovább.

Bár egy-egy füles, vagy akár szerencse révén a hatóságok néha meg tudják akadályozni, hogy egy problémás szállítmány Romániába lépjen, az üzlet nagyrészt háborítatlanul folyik, és csak találgatni lehet, hogy a cementgyárak pontosan mit is égetnek.

A HeidelbergCement chiscadaga-i cementgyára mellett lakók hiába panaszkodnak arra, hogy házuk környékén minden vízszintes felületen jól látható koromréteg jelent meg, illetve arra, hogy a víz szennyezett, a méhek, a gyümölcsfák és madarak elpusztulnak: a gyár szerint a kibocsátás az előírt paramétereken belül van.

Összeférhetetlenség a szabályozó hatóságnál

Hogyan lehetséges ez? Romániában az üzemek károsanyag-kibocsátását nem méri független hatóság: ehelyett az üzemek maguk mérik, hogy mennyi szennyező anyagot juttatnak a légkörbe.

Ezt a mérési tevékenységet a legtöbb cementgyár kiszervezte a Tehno Instrument nevű cégnek, mely a Környezetvédelmi Ügynökség (ANPM) volt vezetőjének, jelenleg a környezetvédelmi tárca tanácsosának, Mihail Fâcă-nak az érdekeltsége.

Míg tehát Fâcă a szabályozó- és engedélyező hatóság környékén dolgozik különféle funkciókban, a másik oldalon magánvállalkozása méri, hogy a cementgyárak betartják-e az előírt kibocsátási értékeket.

A helyzetet bonyolítja, hogy egy sor mérgező anyag mérésére – ilyen például a műanyag zacskók elégetésének melléktermékeként felszabaduló, rákkeltő dioxin – Romániában nincsenek standardok, kibocsátási limitek, és a laboratóriumokat sem készítették fel arra, hogy ezt mérjék.

A filmet készítette a Rise Romania és OCCRP; közreműködött: IRPI, Correctiv

Magyar összefoglaló: Sipos Zoltán. Az eredeti, angol nyelvű változatot itt olvashatja.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom