Bezárás
korrupció

Korrupciós vád? Szökj el a magángéppel, vagy módosítsd a törvényt!

Egészen a közelmúltig nem kellett súlyos következményektől tartania egy-egy politikusnak, ha korrupción kapták. Vagy egyszerűen kegyelmet kaptak egy másik politikustárstól, vagy ha nagyon szorult a hurok, felültek a lopott pénzből vett magánrepülőgépre és elmenekültek egy messzi országba, ahol élvezhették a vagyonukat. Nemrég újabb módszer lépett be a repertoárba: úgy módosítják a törvényeket, hogy ne lehessen felelősségre vonni őket.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

2016 novemberében Brazília legnagyobb korrupciós botránya, a Lava Jato (Autómosó) fedőnéven elhíresült nyomozás elérte az ország politikai elitjét: többedmagukkal osztoztak a börtöncellán korábban érinthetetlennek gondolt üzletemberek és politikusok.  A botrányban érintetteknek egy tragédia kínált váratlan lehetőséget – amit ki is használtak.

2016. november 29-én Kolumbiában lezuhant egy chartergép; a szerencsétlenségben 71-en életüket vesztették. Az áldozatok között voltak a brazil Chapecoense futballcsapat tagjai is. A brazil kongresszus kihasználta a nemzeti tragédiát.

Pár órával később, hajnali háromkor, mialatt a nemzet a csapatot gyászolta, a képviselőház (a brazil kongresszus alsóháza) szinte egyhangúlag megszavazta az új korrupcióellenes törvényt.

A törvénytervezet már régóta napirenden volt, ám a zűrzavarban a jogalkotóknak sikerült az utolsó pillanatban néhány helyen megváltoztatni a szövegét. Törölték az illegális vagyonszerzés eredeti definícióját, és kivettek egy, a visszaélések bejelentőit védő záradékot.

A törvénybe beleírtak egy új rendelkezést is, amely lényegében lehetővé tette, hogy a Lava Jato nyomozást elindító ügyészek ellen vádat lehessen emelni, ha a korrupciós ügyekben nem születik büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet.

Jose Ugaz, a Transparency International korábbi elnöke szerint a rendelkezés célja az volt, hogy ráijesszen a brazil igazságszolgáltatásra, és ne folytassák az ügy felgöngyölítését.

Amikor a brazilok hírét vették a szavazásnak, utcára vonultak, végül arra kényszerítve a szenátust (a brazil kongresszus felsőházát), hogy elutasítsa a törvényjavaslatot.

A brazil képviselőház arcátlan húzása korántsem egyedülálló eset. Átláthatóságért kampányoló nemzetközi aktivisták számos olyan, az elmúlt években történt esetet gyűjtöttek össze, amikor korrupcióval vádolt politikusok ahelyett, hogy elmenekültek volna az országból, vagy büntetlenséggel kormányoztak volna tovább, törvénymódosítással próbálták megúszni, hogy nyomozást indítsanak ellenük, vagy börtönbe kerüljenek.

2017 decemberében például a Kneszet (az izraeli parlament) új törvényt hozott arról, hogy a rendőrség hogyan járjon el magas szintű korrupciós ügyekben. A kritikusok szerint a törvénymódosítás a korrupciógyanúba keveredő Benjámín Netanjáhú miniszterelnököt védi.

Guatemalában pedig tavaly szeptemberben a kormány egyszerűen elrendelte, hogy egy, az ENSZ által támogatott korrupcióellenes testület vezetője nem léphet be ismét az országba, miután az illető Jimmy Morales guatemalai elnök állítólagos pénzügyi bűncselekményei kapcsán nyomozást indított.

Eljárt az idő a büntetlenség fölött?

Egészen a közelmúltig a büntetlenség volt a norma világszerte. A legtöbb vezető ellen soha nem emelnek korrupciós vádat, vagy ha mégis, a vezetők egyszerűen úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, és folytatják a kormányzást.

Ott van például Andrej Babiš cseh miniszterelnök esete. Az ügyészség azzal vádolja, hogy 2013 és 2017 között, még pénzügyminiszterként kétmillió eurónyi (kb. 630 millió forintnyi) uniós pénzhez jogellenesen jutott hozzá. Ám annak ellenére, hogy a politikust a nyomozás érdekében kétszer is megfosztották mentelmi jogától, Miloš Zeman cseh elnök figyelmen kívül hagyta a korrupciós vádakat és 2018. júniusában újra kinevezte Babišt miniszterelnöknek.

Azoknak a vezetőknek, akiknek nincsenek ilyen befolyásos szövetségesei, adott a menekülés, mint opció. A 2014-es tüntetések eredményeként megbukott Viktor Janukovics volt ukrán elnök például Oroszországba szökött.

Ha sem a büntetlenség, sem a szökés nem válik be, a korrupciógyanúba keveredő politikusok számára van egy harmadik lehetőség is: megpróbálhatják törvényhozás segítségével menteni magukat.

Népharag és nemzetközi nyomás

Vajon miért nem működik már olyan jól a kereket oldás, vagy a rendőrség sakkban tartása néhány jól irányzott fenyegetéssel?

Jose Ugaz szerint a magyarázat a büntetlenséggel és a korrupcióval szembeni egyre növekvő népharagban rejlik.

Amikor az emberek hajlandóak az utcára vonulni a korrupciós ügyek miatt, az arra sarkallja a vezetőket, hogy úgy tegyenek, mintha orvosolnák a problémát.

Végtére is a népharag volt az oka, hogy a brazil kongresszus felsőháza végül nem szavazta meg a törvényjavaslatot, ami veszélyeztethette volna a korrupciós botrány ügyében zajló nyomozást.

„Ugyanez történt Dél-Koreában is, ahol az emberek nyomást gyakoroltak, és le kellett mondania a miniszterelnöknek és az elnöknek. Ez újdonság” – mondta Ugaz.

Más tényezők is magyarázhatják a korrupciós ügyek törvényhozói módszerekkel való eltusolásának újkeletű népszerűségét.

A nemzetközi közösség példátlanul nagy befolyással bír, és a reformok útjára tudja terelni az egyes országokat. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) reformokhoz köti a hitelezést. Az Európai Unió számos követelményt támaszt a csatlakozni kívánó országokkal szemben, beleértve az olyan nemzetközi intézményekkel való együttműködést, mint az Interpol.

Az olyan intézmények szempontjából, mint az EU, vagy az IMF, az egyik legfontosabb érték a jogállamiság, nyilatkozta Robert Cusumano new yorki ügyvéd, a Legal Horizons alapítvány ügyvezető igazgatója. Jogállamiságról akkor beszélhetünk, amikor egy országban olyan igazságszolgáltatás működik, amely a törvényt minden emberre és intézményre nézve méltányosan és egyenlően alkalmazza.

Gazdasági következmények

A jogállamiság az EU-tagság egyik, a koppenhágai kritériumokban lefektetett alapkövetelménye. Az IMF hitelezési feltételrendszerének szintén eleme a jogállamiság követelménye. Ilyen nemzetközi követelmények mellett érthető, hogy a jogállamiságról kialakult kép hatalmas hatással van egy ország gazdaságára.

Számos nemzetközi cég a jogállamiság mércéjét használja annak eldöntésére, hogy befektessen-e egy adott országban. A jogállamiság vonzó mutató, mivel pártatlan: nem azt mérik vele, hogy milyenek a törvények, hanem azt, hogy a törvényeket méltányosan és egyenlően alkalmazza-e az igazságszolgáltatás.

A jogállamiságra irányuló nemzetközi figyelemből az következik, hogy a vezetők a jövőbeni befektetéseket veszélyeztetik, amikor törvénysértést követnek el – például amikor EU-s pénzeket lopnak, választási tisztviselőket vesztegetnek meg, vagy menekültstátuszt adnak szökésben lévő politikusoknak, akik megszegték a törvényt.

Törvényhozással a korrupciós vádak ellen

Nem a nemzetközi figyelem azonban a korrupt vezetők legnagyobb gondja. Tudják, hogy ha az országuk már csatlakozott az Európai Unióhoz, vagy más exkluzív társasághoz, onnan nem fogják csak úgy kipenderíteni őket. Így hát olyan törvényeket próbálnak hozni, amelyek engedélyezik a korrupt ügyleteiket vagy felmentésre adnak alapot – hacsak a népharag ezt meg nem akadályozza.

Az utóbbira tavaly az EU-tag Románia szolgáltatott példát.

Liviu Dragneát, a román Szociáldemokrata Párt vezetőjét, aki több évtizedes politikai karriert tud maga mögött, megdöbbentő mennyiségű korrupciós ügylettel gyanúsítják. Dragneát azzal vádolják, hogy egy népszavazáson módszeres választási csalást vezényelt le. A politikus állítólag közhivatalnoki bérlistára tette pártja alkalmazottait. Azzal is gyanúsítják, hogy a Teleorman megyei tanács elnökeként több mint 20 millió euró (kb. hatmilliárd forint) uniós pénzt sikkasztott el.

A nyomozás érdekében Dragneát kétszer is megfosztották parlamenti mentelmi jogától. Úgy tűnt, hogy a befolyásos politikust el fogják ítélni és börtönbe kerül.

Ekkor lépett közbe az igazságügyi minisztérium: 2017 januárjában rendkívüli rendeletet hoztak, amely széles körben dekriminalizálta az alacsony szintű korrupciót.

Ezrek vonultak az utcára, mert meg voltak róla győződve, hogy a rendelet szemérmetlen kísérlet volt Dragnea megmentésére.

Az igazságügyi miniszter nem nyilatkozott az ügyben, de a növekvő népharag hatására a miniszterelnök hatályon kívül helyezte a rendeletet.

Írta: Aisha Down. A cikk elkészítésében közreműködött: Lucy Papachristou

Fordította: Orosz Kata. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.

Kiemelt kép: Korrupcióellenes tüntetés Brazíliában 2016-ban / OCCRP Photo by The Photographer (CC BY-SA 4.0)

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom