Bezárás
Magyarország

Hazugsággal csábítják Hollandiába a kelet-európai lányokat, aztán prostitúcióra kényszerítik őket

Egy magyarországi embercsempész-hálózat büntetőperének a dokumentumai alapján mutatja be az OCCRP, hogy miképp hálózzák be és kényszerítik hollandiai szexmunkára a szegény sorsú fiatal kelet-európai lányokat.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Esztert minden reggel felkeltették és sürgették, hogy induljon dolgozni. Csakhogy Eszter nem irodában dolgozott: munkahelye egy piros vagy lila fényben úszó vitrin volt Hága egyik olyan utcájában, ahol a prostitúció legális. Eszter csak akkor mehetett haza, ha már összegyűjtött 600 eurót: ehhez néha 16 órát kellett dolgoznia, miközben valaki minden mozdulatát figyelte.

Ha Eszter egy nap későn ért haza, házigazdái – egy olyan magyarországi család, melyet gyermekkora óta ismert – arra utasították, gyorsan zuhanyozzon, aztán pihenjen, hiszen másnap is dolgoznia kell. A lány ezért sokszor úgy ment reggel újból munkába, hogy kihagyta a zuhanyzást. Két évi munka után semmit nem látott a keresetéből.

A Nemzetközi Bíróságtól 20 percre

Mindez abban a városban történik, ahol háborús bűnösök pereit tárgyalják a Nemzetközi Bíróságon – a bíróság épülete tulajdonképpen biciklivel mintegy 20 percre található az egyik vöröslámpás negyedtől.

Esztert öt testvér – négy lány és egy férfi – valamint párjaik hozták Hollandiába. A csoportot 2018 márciusában ítélték el embercsempészetért, pénzmosásért valamint bűnszövetkezetben való részvételért.

A per dokumentumai részletes képet nyújtanak egy embercsempész-hálózat mindennapjairól: arról, hogy hogyan csábítják el a szegény kelet-európai lányokat, majd hogyan kényszerítik őket állandó fenyegetésekkel és mondvacsinált adósságokkal prostitúcióra.

Az áldozatok közül sokan Magyarországról, Romániából valamint Bulgáriából származnak – azokból az országokból, ahol még mindig nagy a szegénység, és ahonnan szabadon lehet kiutazni Nyugat-Európába.

Az áldozatok ritkán kérnek segítséget

Az embercsempészek magyar áldozatainak azért nehéz segítséget nyújtani, mert általában vonakodnak attól, hogy helyi civil szervezetekhez forduljanak, nincsenek kapcsolataik a holland társadalom tagjaival, és könnyen lehet őket Hollandia és Magyarország között utaztatni, mondta az OCCRP-nek Ina Hut, az embercsempészettel foglalkozó CoMensha civil szervezet igazgatója.

Eszter fogvatartói Sándor B. és felesége, Erika B.: mindkettőjüket 41 hónap börtönbüntetésre ítélték, a többi tettes jóval kevesebbet, akár 5 hónapnyi börtönbüntetést kapott.

A család egy közepes méretű, kifinomult módszerekkel dolgozó csempészhálózatot működtetett, mely körülbelül 20 fiatal, jobb életre vágyó lányt csábított Magyarországról Hollandiába.

Hágába érkezve a lányokat prostitúcióra kényszerítették, és különféle jogcímeken elvették tőlük a pénzt, amit kerestek. Néhány lányt Ausztriába és Németországba küldtek tovább. A behálózott lányok 20-as éveik elején jártak, azonban volt köztük egy kiskorú is, aki kora miatt nem lett prostituált.

Szigorú megfigyelés alatt tartották őket

A lányok közül sokan érzelmileg függeni kezdtek fogvatartóiktól, akik a szülők szerepét töltötték be az életükben. “Szerettem őket, és ők elhitették velem, hogy számukra olyan vagyok, mintha a lányuk lennék” – vallotta be az egyik áldozat.

A valóságban a fogvatartók folyamatosan megfigyelték áldozataikat, és minden tárgyuk felett felügyeletet gyakoroltak. Egyes fogvatartók romantikus kapcsolatot is kezdeményeztek az áldozatokkal – ezáltal további lehetőség nyílt arra, hogy a lányokat szorosabban megfigyeljék.

A B. család jó példa arra, hogy hogyan működik az emberkereskedelem Hollandiában. Az országban 1999 óta legális a prostitúció, azonban a szakmában még mindig erősen jelen van a szervezett bűnözés. Azok a szexmunkások különösen kiszolgáltatottak, akik idegen országból érkeztek, és nincsenek tisztában a jogaikkal.

Hollandiában egy szexmunkás lehet alkalmazott, vagy egyéni vállalkozó. Amennyiben az alkalmazotti státuszt választja, a munkaadójával egy szerződést köt, melyben tisztázzák a munkakörülményeket, valamint a munkáért járó fizetést. A munkáltató felelőssége az, hogy az alkalmazott számára tiszta és biztonságos munkakörülményeket biztosítson.

A B. család által futtatott magyarországi lányok közül egyiknek sem volt munkaszerződése, noha jövedelmükre igényt tartottak.

Azt hiszik, kávézóban dolgoznak majd

Az emberkereskedők és stricik gyakran azzal az ígérettel hálóznak be kelet-európai és afrikai nőket, hogy Hollandiában jó munkahelyük lesz. “Egyes nők azt hiszik, modellkedni mennek, vagy vendéglőben, hotelben, kávézóban fognak dolgozni” – magyarázta Ina Hut.

Hollandiában évente mintegy 6 ezer személy válik emberkereskedők áldozatává, kétharmadukat szexmunkára kényszerítik, áll a holland hatóságok 2017-es jelentésében. A CoMensha vezetője szerint azonban ez a szám nem valós, a reális adat akár 20 ezer is lehet.

A hollandok hajlamosak félrenézni, amikor emberkereskedelemről van szó, így azt hiszik, hogy ez csak távoli országokban történik meg. Az áldozatok sem képesek sokszor szembenézni helyzetükkel, félnek vagy szégyellnek segítséget kérni.

“Nagyon gyakran látjuk azt, hogy az emberkereskedők a Hollandiába való kiutazás költségei címen hatalmas összegeket követelnek tőlük, a lányoknak sokáig kell dolgozniuk, hogy törlesszék az adósságukat. És mindig a gyenge személyiségeket választják ki.” – magyarázta a rendszer működését Ina Hut.

Eszter jól ismerte későbbi fogvatartóját

Sok más áldozathoz hasonlóan Eszter egy szegény kisvárosban nőtt fel, ahol egy szobában élt családjával. Egy barátja révén kábítószerekhez jutott, ugyanez a barátja ajánlotta, hogy beszéljen B. Sándorral és Erikával arról, hogy vajon nem tudnak-e neki munkát szerezni Nyugat-Európában.

Eszter jól ismerte B. családot: ugyanabban a városban éltek, Erika sokszor járt náluk otthon. Sándor és Erika azt mondták Eszternek, hogy egy csomó pénzt kereshet Hollandiában, akárcsak egy másik lány, akit szintén ők segítettek munkához.

Sándor felajánlotta, hogy megszervezi az utat, keres neki szállást és munkahelyet. Mivel sem Eszternek, sem a családjának nem volt pénze, úgy egyeztek meg, hogy a lány az út költségeit később törleszti. A B. család megígérte, úgy vigyáznak majd rá, mint a tulajdon gyermekükre.

Eszter gyanútlanul ült be a Hollandiába tartó autóba. Három nappal az érkezése után Sándor és Erika közölték vele, hogy 5 ezer euróval tartozik nekik, és ezt a pénzt úgy fizetheti vissza, hogy prostituáltként dolgozik.

Legkevesebb 15 lányt futtattak

Nem világos, hogyan jött ki ez a hatalmas összeg: egy repülőjegy Budapesttől Amszterdamig legfeljebb 200 euró. Azonban az emberkereskedők ezt az adósságot használták fel ürügyként arra, hogy Esztert folyamatosan megfigyeljék, akkor is, amikor épp klienssel volt.

Esztert egyre többet dolgoztatták fogvatartói, és egyre szigorúbban ellenőrizték. A lány végül úgy döntött, megszökik, annak ellenére, hogy otthon maradt családját megfenyegették. Végül egy iraki férfi segített neki Nagy-Britanniába szökni.

A bíróság szerint a B. család legkevesebb 15 lányt kényszerített szexmunkára. Nem tudni, mi történt az áldozatokkal, mivel kilétükre nem derül fény a bírósági dokumentumokból.

A cikkben szereplő nevek nem valósak.

Szerző: Jelter Meers

Magyar összefoglaló: Sipos Zoltán. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja

Címlapkép: Edin Pasovic / OCCRP

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom